Ott-tartózkodásunk alatt lehetőségünk volt megismerkedni egy iskolai osztállyal. A diákokkal megbeszéltük a két ország iskolarendszerének és a konfirmációoktatásnak a különbségeit, hasonlóságait. Együtt uzsonnáztunk, és énekeltünk egymásnak. Jokelában a Rotary Club önkénteseinek vezetésével főztünk, majd vacsoráztunk együtt, és részt vettünk a jokelai konfirmandusok első közös istentiszteletén is. Az itt kapott színes gyapjúzoknik nagy sikert arattak gyermekeink körében.

Hagyomány szerint idén is lehetősé­günk volt egy napot eltölteni Helsinkiben, megnézni a különböző felekezetek templomait, a kikötői piacot, kipróbálni, hogy a McDonald's ugyanolyan sajtburgert árul-e ott, mint itthon, illetve fényképet készíteni az Állattani Intézet jávorszarvasánál, aki már szinte „várja” a magyar konfirmandusokat. A finn nyelv szépségében folyamatosan gyönyörködtünk, és tanultuk ismerősen hangzó kifejezéseiket. A vasárnap délelőtti istentiszteleten próbáltuk megfejteni a liturgia menetét, és megkönnyebbülve hallgattuk Szilvi (a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet lelkésze – a szerk.) magyar igehirdetését. Erőfeszítéseinket mutatandó az úrvacsora alatt még finnül is elénekeltük a Zarándokének refrénjét a magyar versszakok után.

Népszerű program volt a szauna két finn cserkész kíséretében, és utána a nagy kirohanások pillanatai tóba, hóba, egyáltalán a hidegbe. Mindezek után csak az fázott meg, aki nem szaunázott (én). A tuusulai gyülekezet nyári házában szálltunk meg a Rusutjärvi partján, itt töltöttük együtt étkezéseink nagy részét, játszottunk, beszélgettünk és elaludtunk a kandalló tüze mellett.

Finnországban finom ételeket ettünk, szép helyeken jártunk, kedves emberekkel találkoztunk, de az bebizonyosodott, hogy az udvarias viselkedés, a kapott dolgok, ételek megbecsülése és a tiszteletadás tekintetében még hosszú út áll előttünk. Azért remélhetőleg sokat tanultunk az út alatt, és örültünk egymás társaságának.