Mára látszólag egyetlen szakcsoport maradt meg az egyesület keretein belül: a Bárka, a fogyatékkal élők szabadidős tevékenységeit szervező csoport. Az ebben részt vállaló önkéntesek viszont okkal érzik úgy, hogy épp ez az a tevékenység, amely magába sűríti a Mevisz lényegét.

Adventi megerősítés

Még mindig kapunk visszajelzéseket arról, hogy a „születésnapi” adventi program önmagában is megmutatta a szervezet sokszínűségét és egymás elfogadásának fontosságát. Százhúsz fő – köztük az alapítók, akiket tréfásan „harminc-pluszosoknak” nevezünk – és a jelenlegi „táborosok” együtt kísérleteztek a BibLab programon, és táncoltak a kerekesszékeseknek átalakított koreográfiára. Németh Zoltán „régi bárkás” lelkész igehirdetése és dr. Fabiny Tamás püspök köszöntője újabb lendületet adott a ránk váró feladatok megvalósításához. A Mevisz igyekszik a régi értékeket képviselve megmaradni, ugyanakkor folyamatosan megújulni és megfelelni a jelen, illetve a jövő kihívásainak.

Mozgássérült-passió

A jelentősebb programok sorát az idén tizenhatodik alkalommal megrendezendő mozgássérült-passióval folytatjuk.

Ismert, hogy minden évben egy kis csapat indul útra, hogy a fogyatékkal élők és segítőik együtt mutassák be Krisztus szenvedéstörténetét. E passiókörútnak két alapvető – már az alapítók által meghatározott – célja van. Egyrészt hogy segítse a sérülteket az önkifejezésben és az adni képes emberekként való megmutatkozásban. Másrészt azzal, hogy Krisztus szenvedéstörténetének szereplőit fogyatékkal élő emberek jelenítik meg, a gyülekezetek ember- és istenképe is formálódik. Ezenkívül persze szeretnénk, ha ezek az előadások rámutatnának az átgondolt akadálymentesítés fontosságára is…

A passió szereplői az ország különböző pontjairól érkeznek. A szövegkönyv közös megírása, a próbahétvége és az előadások hetében együtt töltött idő, a közös élmények minden évben szoros közösségbe kovácsolják a mozgássérült és nem mozgássérült szereplőket, komoly lelki beszélgetéseknek is teret nyitva gazdagítanak ezáltal minden résztvevőt. Külön örülünk annak, amikor az előadások után ugyanezt élhetjük át a helybeli testvérekkel is.

Legtöbben sokszor sokféleképpen láttak már passió-előadást, azonban a könnyes szemekből és a végén a hosszú, meleg kézfogásokból érzékeljük, hogy ezek az előadások különösen nagy hatással vannak a gyülekezetek tagjaira.

Belső elköteleződés

A kis csapat nagyon sokat készül a passiókörútra. Törekszünk arra, hogy ne csak átadni tudjuk Isten szeretetét, hanem mi magunk is átérezzük annak a súlyát, mi is történt ott és akkor Jeruzsálemben.

Egy sérült embernek olykor talán könnyebb azonosulnia a szenvedéstörténet bizonyos helyzeteivel. Gúnyolódások, várakozás egy kínos helyzetben, függőség egy másik ember döntéseitől – megannyi ismerős szituáció. Ugyanakkor eljátszani, bemutatni valamit a reá figyelő gyülekezet vagy iskolai gyereksereg előtt nagyon ösztönző, lelkesítő és vigasztaló tud lenni. A legtöbb egykori szereplő még ma is konkrétan emlékszik jelenetekre, részletekre, az előadás során látott arcokra, mosolyokra.

A passiókörút alkalmával minden évben más-más gyülekezeteket látogatunk meg; idén Békéscsaba és környéke a cél. Várjuk a testvéreket a békéscsabai, a szarvasi és a tótkomlósi evangélikus templomba, illetve a mezőberényi iskola csendesnapjára. A körút lezárása nagypénteken lesz Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. Találkozzunk, hogy együtt vihessük tovább Urunk feltámadásának örömhírét! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2019. április 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.