Vasárnap Jeremiás könyvének egyik textusából szólnak az igehirdetések. A történetben Jeremiás próféta oda áll a jeruzsálemi templom lábához, és figyelmezteti Izrael népét, hogy letért Isten útjáról. Miben is rejlik ez a letérés? Például, hogy a templom és vele együtt a teljes uralkodói réteg – papok, királyok és még a próféták is – korrupttá vált, ami miatt egyre nagyobb az igazságtalanság a társadalomban. A figyelmeztetés pedig nincsen következmény nélkül: a jeruzsálemi templom el fog pusztulni, és Izrael a Babiloni Birodalom martalékává fog válni.

Jeremiás beszédében élesen látta a kor problémáit, és erősen bírálta is az embereket, azonban törekedett arra, hogy prófétai működése ne csak ennyi legyen. Mikor beteljesült a templom pusztulása, és Izrael lakosságának egy részét elhurcolták a babiloniak, Jeremiás nem hagyta abba a népével való törődést. Nem mondta azt Izraelnek, hogy „látjátok, megmondtam!", mint ahogy sokan hiszik, hogy így beszélnek a nyers és durva próféták. Helyette azt üzente népének a fogságban, hogy a jelenlegi helyzetből próbálják kihozni a lehető legtöbbet. Foglalkozzanak egymással, szerezzenek földet, és műveljék azt, építsenek házat, és azt tegyék otthonukká. Röviden: úgy szólt hozzájuk, mint ahogy később Pál apostol fogalmazott: „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..." (Fil 3,14)

Egy prófétai figyelmeztetés olykor sokkal több, mint ítélet. Egyrészt személyes törődés, mert a próféta – legyen az akkor, legyen az ma – komolyan törődik népével, és mindent megtesz a védelméért. Másrészt a prófétai üzenetekben mindig sokkal több rejlik. A prófétai szó nem emberi szó, hanem Isten üzenete, és a próféták figyelmeztetésében minduntalan Isten aggódása és törődése rejlik. És ez akkor is így van, mikor az elsőre nyersnek és durvának hangzik.

Mai válogatásunkban olyan dalokat választottam, ahol ez a figyelmeztető törődés jelenik meg.

Tovább a KötőSzó blogra.