Keresztény vagyok és hallgatok metált. Ahogy szeretem a grunge-ot, több stoner és trash bandát is. Sokak szemében furcsának tűnik, pedig nem vagyok egyedül ezzel. A keményebb zene ugyanis nem egyenlő a sátánizmussal, valóban vannak szélsőséges előadói a zene ezen ágainak – de vajon melyiknek nincs?

Válogatásomban nem fékezett habzású balladákat, ismert rockhimnuszokat szeretnék bemutatni, inkább meglepő dalokat, amik valamilyen formában túllépnek a kemény zene szubkulturális határain vagy felülírják az előítéleteinket. Például, amikor a brazil trashmetal-sztár, Max Cavalera zenekarában egy soulénekesnő énekel, aztán pedig délszláv fúvószenészek fejezik be a dalt. Virtuóz hangszeres tudás, meditatív dallamvilág, furcsa műfajkeveredés, nem várt szépség, megszokottól eltérő kísérletezés – reményeim szerint ezzel találkozik majd, aki belehallgat ebbe a több műfajt is érintő listába, annak ismert vagy kevésbé ismert darabjaiba.

Tovább a KötőSzó blogra.