Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek a tagjai egykor hétről-hétre, ujjukat feszülten a magnódeck pause gombján tartva várták Göczey Zsuzsa Lemezbörze helyett című műsorát vagy éppen Nemes Nagy Péter blues-sorozatát. Mindkét rádióadás olyan előadók felvételeit sugározta, amelyekhez Magyarországon még a 80-as években is bajos volt hozzájutni, különösen vidéken. Emlékszem, hogyan izgultuk végig a műsoridőt, nehogy vételi hiba miatt sercenés, pattanás maradjon a felvételen. Igazi vadászat folyt a jó zenékre, amelyeket aztán a „normál” és „krómos” szalagok őriztek meg, egészen addig, amíg meg nem nyúltak, vagy a készülék be nem gyűrte őket. Hiszen oda-vissza tekergettünk egy jó gitárszóló vagy riff kedvéért, ahogyan igyekeztünk „le is szedni”ezeket.
Nem sokkal később egyre inkább olyan előadók legendás felvételeit hallgattam, amelyek koncept-albumok voltak. Az egész lemez, a számok sorrendje, még a borító is hozzá tartozott a mondanivaló kifejezéséhez. Úgyhogy válogatás kazim nem is nagyon volt. Igyekeztem minél közelebb jutni a számok eredeti elrendezéséhez, hangzásához. Így lettem aztán inkább „bakelit” párti. Van olyan lemez, ami természetesen több példányban is megvan, mert nem lehet elégszer megvenni.
Most mégis egy olyan válogatást osztok meg, melyben azokat a dalokat gyűjtöttem össze, amelyek viszonylag frissnek mondhatók, az utóbbi időben valamilyen módon inspiráltak, segítettek, elgondolkoztattak, megérintettek, vagy csak egyszerűen megragadtak a hangulatukkal. Talán nem csak számomra lesznek ennek az időszaknak a meghatározó érzéseket, élményeket, találkozásokat tükröző vagy a küzdelmeink, a hitünk, a reménységünk kísérő zenéi, dallamai.