A böjti időszak, többek között, éppen ennek a méregtelenítésnek a lehetőségét kínálja, mégpedig nemcsak testi, de lelki értelemben is. De konkrétan mitől, miből is kellene megtisztulnunk? 

A kérdés megválaszolásában segíthet a német evangélikus egyházak idei böjti akciója. A reformáció hazájában immár három évtizede, tavasszal meghirdetik a „Sieben Woche ohne etwas…” azaz „hét hét valami nélkül” böjti lelki gyakorlatot. Ennek lényege, hogy ezekben a hetekben igyekezzünk megszabadulni legalább egy, egészen konkrét, életünket fenyegető, lelki méregtől. Ebben az esztendőben ez a méreg a hazugság. „Sieben Woche ohne Lügen!”, azaz „Hét hét hazugság nélkül!” – hangzik az idei felhívás. 

Sajnos nagyon is aktuális az idei lózung, hiszen a hazugság életünk minden területét megfertőzheti. Még a H-vitamint, a hálaadást is beszennyezheti. Gondoljunk csak Jézus ironikus példázatára, a templomban büszkén pöffeszkedő, kegyes farizeusra, akinek öntelt, hamisan csengő, hazug hálaimája így hangzott: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember” (Lk 18,11).

Szomorú, de tény, hogy Istennel való kapcsolatunkat is megmérgezheti a vallásos képmutatás, a gőg, az egészséges önismeret és az őszinte bűnbánat hiánya. Kálvin figyelmeztet, hogy bölcsességünk két nélkülözhetetlen összetevője: Isten és önmagunk reális ismerete. A böjti heteket arra kapjuk, hogy testi-lelki egészségünk helyreállítása, karbantartása érdekében igyekezzünk megszabadulni az életünket fertőző mérgektől.

Ezek között a mérgek között, minden bizonnyal, dobogós helyen áll a hazugság, ami átszőheti Istenhez való viszonyunkat éppúgy, mint emberi kapcsolatainkat a családban, munkahelyen, és a hétköznapi élet szinte valamennyi területén.

A hazugság ugyanis olyan méreg, amivel nemcsak önmagunkat, de környezetünket is megfertőzzük. Ragályos métely, ahogy Balczó András annak idején, keserűen megfogalmazta a hetvenes évek Magyarországának cinikus játékszabályát, kor- és kórképét a legendás „Küldetés” című filmjében: „Ha te elhiszed nekem, amit hazudok, akkor én is elhiszem neked, amit te hazudsz!” Így lehet, így lesz a hazugság minden őszinte kapcsolatot összekuszáló, romboló, gyilkos méreggé. 

Levelében Jakab apostol is kemény szavakkal, drasztikus képekkel figyelmezet a nyelv bűneire: „Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, (...) Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.”  (Jak 3,5–8)

De talán mégsem egészen reménytelen kísérlet, hogy Isten segítségével megszelídítsük a nyelvünket. Például egyfajta szóböjttel, ami azt jelenti, hogy óvatosabban, megfontoltabban élünk a beszéd ajándékával. A böjti méregtelenítés része lehet az is, hogy visszafogjuk a sokszor már-már beteges információéhségünket. Ne féljünk attól, hogy tájékozatlanok, csúnya szóval „alultápláltak” leszünk, ha kevesebb hírt, kommentárt fogyasztunk naponta. Mert bizony akadnak információk, melyek inkább deformálnak, mintsem informálnának minket. Ezeket manapság divatos angol szóval fakenews-nak, finoman fordítva álhírnek szoktuk mondani, de bátran nevezhetjük magyarul hazugságnak is, azaz lélekméregnek. 

A lelki méregtelenítésnek, a nyelv megszelídítésének egyik leghatékonyabb eszköze az imádság, amikor Istennel kezdünk el beszélgetni, gyakorolva a néha már-már szinte egészen elfeledett édes atyai nyelvet. Ha kevesebb földi információt zúdítunk magunkra, több idő juthat erre a mennyei kommunikációra. 

Február 18-i műsorunkban felidéztük annak a még 1990-ben sugárzott adásunknak a nyitányát, amikor először szólalhattunk meg Kőháti Dorottyával a Kossuth Rádió Evangélikus félórájában. Egy imádsággal kezdtük akkori közös munkánkat. Ez a könyörgés most is aktuális, akár minden napunknak, megszólalásunknak intonációja lehetne: „Zabolázd meg nyelvünket Uram, hogy ne mondjunk olyan szót, ami nem igaz, hogy ne mondjunk olyan szót, ami félig igaz, hogy nem mondjunk olyan szót, ami igaz ugyan, de kegyetlen – Jézus szavát add a szánkba…”   

A jegyzet elhangzott a Kossuth Rádió Evangélikus félórájában, 2019. március 18-án.