Az idei évben sokáig nem volt olyan biztos a futásunk, mint amilyen határozottságról a csapatnevünk (Futunk? EHE!) tanúskodik. A 2020-as év sorra olyan helyzetek elé állít bennünket, amikor új módszerekhez, megoldásokhoz kell folyamodni, mert az eddigiek egy különleges helyzetben nem kivitelezhetőek, és ezek a helyzetek rávilágítanak, hogy kevés, ha csak a saját erőnkre támaszkodunk, feltétlen bizalommal kell lennünk Isten iránt. A megszokottól való eltérés felhívja erre a figyelmünket, így volt ez az UltraBalatonon való részvételünkkel kapcsolatban is. 

Csapatunk vezetőjének, Tóth Kornélnak elhívatott szervezői munkája mellett is sok kérdés maradt még az utolsó napokra. Isten folyamatos gondviselését tapasztalhattuk meg a tervezés és a részvétel folyamán mindvégig. A verseny előtti héten még hiányos volt a csapatunk, az utolsó napokban azonban az Úr mégis gondoskodott arról, hogy kellő létszámmal tudjunk a rajthoz állni Riczinger Ádám és Stermeczki András evangélikus lelkész jelentkezésével.

Ilyen hosszú és fárasztó út esetében mindig hálaadásra indít az, hogy épségben megérkezhettünk, és sérülés nélkül fejezhettük be a futásunkat. Számomra a legtöbbet mégis az jelentette, ahogyan láttuk a Szentlélek munkáját a hétvégén.

Imádsággal kezdtük, és azzal fejeztük be az utat, a futás előtt pedig közösen elcsendesedhettünk a balatonfüredi evangélikus templomban.

Nem csupán kellemes közösségi élmény volt, hanem hitbéli megerősödés. A futás közben rámutatott Isten, hogy hogyan van jelen a hétköznapjainkban. Mikor eltévedtünk, akkor sem hagyott bennünket végleg elveszni, hanem visszavezetett a helyes ösvényre.

Nap közben csodálatos időnk volt, de éjszaka elég erős vihar ért utol bennünket. A hétköznapjainkban is vannak könnyebb és küzdelmesebb időszakok. Az Úr azonban nem engedi, hogy erőt vegyenek rajtunk az élet viharai. Van, amikor nem látjuk az utat a szakadó eső és a ránk nehezedő sötétség miatt, de bízhatunk az Ő jelenlétében. Abban, hogy Ő tűzoszlop az éjszakában. Jó Pásztor, akinek a nyáj minden egyes báránya számít, akinél nem hiányozhat senki a csapatból.

Mikor hajnalban egy fél Balaton-kör után fáradtan, vizesen, egyre kisebb lelkesedéssel tekintettünk az előttünk álló akadályok elé, akkor Ő új napot, új reggelt, világosságot adott. Az a reménységünk, hogy az életünk végén sem kell a sír sötétségében maradnunk, hanem új életre támaszt majd fel bennünket, és elvezet a célhoz, az Ő országába, ahol a vele való találkozás, a hazaérkezés öröme tölt majd el bennünket. 

Csapattagok: Farkas Regina, Garai Szilvia, Kodácsy-Simon Eszter, Pángyánszky Ágnes, Riczinger Ádám, Riczinger Péter, Saru Korpela, Stermeczki András, Szász Levente, Takács Hajnalka, Tóth Kornél, Vácz Ágoston