Egy az Isten

Egy az Isten s mindenki egy,
Egy a szőlő, az alma s a meggy.
Egy a postás, a pék s a kéményseprő,
„Mindenkire szükség van!”, mondá a Teremtő.
Egy a szeretet, a fájdalom s a harag,
Ám Istennel haladva csak a szeretet marad!
Egy a test, a lélek és a szellem,
Egy a jóakarat s az isteni jellem.
Egy az újszülött, a fiatal s az öreg,
Nem egy a felszálló lélek s a levetett köpönyeg!
Egy az élet és a halál,
Mert a halállal az ember új életre talál!

A legnagyobb szépség

Te is én is egyek vagyunk
egy az örömünk, egy a bánatunk;
s mivel testvérek vagyunk e földi családból,
bocsássunk meg mindenkinek Isten igazából!!!
Tanuljunk meg örülni egyásnak,
akkor is, ha nem megy könnyen;
S legyen mindig a kérdés a fejünkben:
Erre a világra én miért is jöttem?
Mert a végén innen, mind egy helyre megyünk,
S nem mindegy, hogy itt a földön mit és hogyan teszünk!
Elfogadunk-e másokat, látjuk-e a szépet,
Rohanunk a vesztünkbe vagy tapossuk a féket?
Repülünk-e szárnyakkal vagy csak álmodozunk róla,
szurkálódva cselekszünk vagy törekszünk a jóra?
Te is én is egyek vagyunk, nincsen nagy különbség,
s pont abban a kis másságban van a legnagyobb szépség.