Idén május 17–19. között rendezték meg Jyväskylében az egyházi napokat. A debreceni és a jyväskyläi városi gyülekezet barátsága több mint harminc évre tekint vissza, erre az alkalomra gyülekezetünk képviselőit is meghívták. Örömmel indultunk el május 16-án kora reggel a hosszú útra, mi „négyek” Asztalos Richárd lelkész, Abaffy Zoltán felügyelő, dr. Nagy-Stieber Elek László jogtanácsos és jómagam.

Hosszú utazás után (vonat, repülő, vonat) késő este érkeztünk Jyväskylébe, ahol természetesen világos volt, hisz ott északon ilyenkor javában tart a „fehér éjszakák" időszaka. Seppo Wuolio lelkész és Ulla Klemettinen szervező különös szeretettel fogadtak bennünket. Szállásunk Koivuniemiben, a gyülekezet táborhelyén volt, természetesen tóparton, hisz az „ezer tó országában” voltunk.

Hulladék újrahasznosításából készült táskában kaptuk meg a három nap programfüzetét, egy színes kiadványt Jyväskyléről, ásványvizet, papírzsebkendőt, kéztörlőt, valamint egy csuklóra rögzíthető szalagot, mely belépőjegyként szolgált különböző fizetős koncertekre, előadásokra.

Másnap kezdődött a rendezvény, melynek mottója: „Töltsük meg a templompadokat!” volt, mivel Finnországban is egyre nagyobb gond a hívek elmaradása.

Huszonegy helyszínen (pl. egyetem, nagytemplom, főtér, sétáló utca, sportcsarnok, stb.) kilencven program közül választhattak a látogatók. 

Mi első délelőtt Laura Malmivaara Afrikában készült fotóit nézhettük meg a Kézműves Múzeumban, majd megismerkedtünk a keltinmäki templommal. Eivor Pitkänen, a gyülekezet lelkésze várt bennünket, aki régebben már kétszer is járt Debrecenben konfirmandus csoporttal. A templomot 1992-ben építették, fölszentelésén akkori lelkészünkkel, Béres Tamással és férjemmel, Joób Árpáddal én is jelen lehettem. Itt találkozhattunk más testvérgyülekezetek képviselőivel, inkerikkel, észtekkel, oroszokkal, akik az Ural mellől, Szaratovból érkeztek, s mint később megtudtam, itt még a számunkra is rokonok, csuvasok is élnek. Meglepetésünkre itt üdvözölhettük Szemerei János püspököt és Baranyai Csaba lelkészt is.

Másnap az egyetem egyik előadótermében rövid ismertetést tarthattunk gyülekezetünk életéről, valamint meghallgattuk a testvérgyülekezetek beszámolóját is. A gondok egyformák: csökken a létszám...

Délután csodás napsütésben sétálhattunk, különböző helyszínekkel megismerkedhettünk, bekukkanthattunk a főtéren fölállított cserkészsátrakba is. Végül megpihenhettünk a régi paplakban, ahol igen tartalmas beszélgetést folytattunk Seppo Wuolio lelkésszel, s végül meghívtuk templomunk fennállásának 130. évfordulóján, 2019. szeptember 14-én tartandó ünnepi istentiszteletünkre. 

A régi paplakról el kell mondanom, hogy 1928-ban épült, már régen nem lakják, természetesen az egyház tulajdonában van, kamarakoncerteket, összejöveteleket tartanak benne. Az ünnepély minden napján nyitva volt, a bejáratnál nagy tábla hirdette: „Az elcsöndesedés háza” –  a betérőt egy tálcán friss viz, ivólé, görögdinnyefalatok várták. Ez a gesztus újabb meglepetés volt számomra.

Vasárnap a záróistentiszteleten vehettünk részt, melyet szintén az egyetem mögötti nagy sátorban tartottak. Felemelő érzés volt több mint háromezer résztvevővel együtt énekelni: „Szelíd szemed Úr Jézus”. Simo Peura püspök megáldotta a tizenhárom misszióba készülő testvért, közöttük nemcsak lelkészek voltak, hanem orvosok, szociális munkások, tanárok is. Az úrvacsoraosztás ékes rendben történt, mi egy afroamerikai diakónusnőtől kaptuk a borba mártott ostyát.

Könnyű ebéd után a szinte suhanó Pendolin nevű vonattal Helsinkibe utaztunk, ahol még nagy sétát tettünk a fehér éjszakában. Másnap – bár csak egy délelőtt állt rendelkezésünkre – meg tudtuk nézni a Szenátor téren emelkedő gyönyörű dómot, részt vettünk a tengerparti piac forgatagában, elgyalogoltunk a különleges Sziklatemplomba, ahol még zenei élményben is volt részünk, mert egy finn pianista Chopin etüdöket játszott. Végül megpihentünk a hét évvel ezelőtt fölszentelt modern, igen érdekes, templomra egyáltalán nem emlékeztető épületben, s elcsöndesedve köszöntük meg a Teremtőnknek a mögöttünk lévő néhány nap csodálatos ajándékát.