Sopronban mint korai reformációs központban nagyon korán megjelentek a protestáns szellemű könyvek. II. Lajos király egy inkvizíciós vizsgálatot követően 1524-ben eretnek könyveket égettetett a Fő téren. Néhány évtized múlva a városi lakosság nagy része és a városvezetés is áttért az új hitre.

A soproni lutheránusoknak nem kellett könyvtárat alapítaniuk a semmiből: a kollekció a középkori plébániai gyűjtemények világi és egyházi anyagából szervesen továbbfejlődött egyházi és polgári könyvtár, ez az egyik legnagyobb értéke. Folyamatosan gyarapodott többek között a Németországból tanulmányaik végeztével visszatért lelkészek, tanárok, diákok adományaiból. A 17. század közepén a gyülekezet kialakította könyvtárának szervezeti kereteit. Ennek bizonyítéka a Soproni Evangélikus Múzeum kiállításában látható festményhármas. Az első képen Zuana Péter polgármester (1651–53, 1657–63) portréja látható „Inchoabat”, vagyis „Alapította” felirattal (képünkön), hiszen az ő anyagi és erkölcsi támogatásával jött létre a gyülekezet könyvtárának szervezett formája. Az ellenreformáció viharos éveiben nagy szükség volt egy lelkészre, aki ezt a könyvtárat egyben tartotta, továbbfejlesztette. Ő volt Lang Mátyás (1622–1682); az őt ábrázoló festményen az „Amplificabat”, vagyis „Fejlesztette” felirat olvasható. Különös lehet, hogy egy protestáns gyülekezet megfestette I. Lipót uralkodót, de ennek az az oka, hogy a könyvtár megszervezése, fejlesztése az ő uralkodása alatt, „Hoc imperante” történt.

Az említett Lang Mátyás aktívan gyarapította saját és a gyülekezet könyvtárát egyaránt. Lichtenauer Katalint a halálos ágyán ő beszélte rá, hogy jelentősebb összeget hagyjon olyan könyvek vásárlására, amelyeket egy lelkész a saját fizetéséből nem engedhet meg magának. Az özvegy ötszáz aranyából Lang az 1644-ben megjelentetett Concilia (Zsinatok) című, harmincnyolc kötetes munkát vásárolta meg. Az 1682-ben elhunyt lelkész a teljes könyvtárát a gyülekezetre hagyta.

Lang Mátyás felesége, Rosina Paumgartner 1669-ben harminc forintot hagyományozott a könyvtárra. Az ebből az összegből vásárolt könyvekben olvasható a könyvtár neve: „Bibliotheca Evangelicae Semproniensum Ecclesiae”.

Támogatások külföldről is érkeztek, így például a Szent Mihály-templomban tárolt gyülekezeti könyvtár átalakítására 1666-ban tíz rajnai tallért küldött Rothenburg ob der Tauber bajorországi városka. Ott szolgált ugyanis száz évvel korábban Simon Gerengel lelkész, aki 1565-ben megalapította a soproni gyülekezetet. A pénzből megnagyobbították az ablakokat, rácsok felhelyezésével pedig gondoskodtak az értékes könyvek védelméről.

Az ellenreformáció idején, az 1674- es templomelvételek után a könyveket magánházakba, illetve az Eggenbergházba szállították, ahol királyi engedél ­ lyel tartottak istentiszteleteket az evangélikusok.

A bécsi protestáns követek támogatásának is köszönhetően felépült a fa imaház, ez azonban az 1676-os soproni nagy tűzvészben megsemmisült. Megmenekült viszont, bár már tüzet fogott, több oldalon megégett az 1610-ben Wittenbergben megjelent Luther-Biblia (a következő oldalon a felső képen) az asztalkával együtt, amelyen feküdt; Andreas Pichler sekrestyésnek sikerült a sekrestyéből kimentenie, amint erről pontos feljegyzés olvasható a könyvben. (E Szentírást 1655- ben Thomas Löw tímár özvegye, Susanna Mock ajándékozta a gyülekezetnek.)

A templom hamarosan újjáépült, 1708- ban pedig külön helyiséget hoztak létre a paplakban a könyvek számára. Nagy változást jelentett a gyülekezeti könyvtár életében, hogy 1825-ben elkészült a soproni egyházközség által fenntartott líceum új épületszárnya (az iskola 1853-ban került a Dunántúli Egyházkerület fennhatósága alá), amely hosszú távú tárolási lehetőséget adott. A konvent határozata alapján 1825. december 26-án egyesítették a gyülekezeti és a líceumi könyvtárat azzal a céllal, hogy a tanulóifjúság és a tanárok számára is jól felszerelt, könnyen hozzáférhető kollekciót alakítsanak ki. A könyvtár állománya ekkor 10 750 kötetből állt. Nem minden kötetet adott át a gyülekezet az iskolának; a könyvek egy részét továbbra is megtartotta saját használatra.

Újabb nagyobb változás az egyesített könyvtár életében a második világháború után következett be. A teológiai tárgyú könyvek visszaadására az iskolák államosítását kimondó törvény elfogadása után – 1950. június 19-én – került sor, ahogyan a presbiteri jegyzőkönyvben olvasható: „A volt líceumi nagykönyvtár theológiai része visszakerült a gyülekezet tulajdonába.” A könyvtári állomány szétválasztásánál és a kötetek szállításánál felbecsülhetetlen értékű, szakszerű munkát végzett Prőhle Jenő, a líceum akkori igazgatója.

Az új gyülekezeti könyvtár számára nagy elismerés volt, hogy a Kulturális Minisztérium az Országos Széchényi Könyvtár javaslatára 1974. november 11-én muzeális értékű, védett gyűjteménnyé nyilvánította.

A soproni evangélikus gyűjteményeknek, így benne a könyvtárnak 2015 óta az evangélikus gyülekezeti ház ad otthont; a fenntartó gyülekezet saját és pályázati forrásokból több jelentős fejlesztést hajtott végre, ezeknek köszönhetően szakszerűen tárolható, kezelhető a könyvtári állomány. Jelenleg az anyag mintegy hatezer kötetet tesz ki, köztük huszonhét ősnyomtatvánnyal és több mint háromszáz Bibliával. A legrégebbi kötet egy kéziratos veronai Biblia 1394-ből.

A soproni evangélikusság mindig is igyekezett kincseit megőrizni, ápolni és gyarapítani. Jelenlegi feladatunk ezeket az értékeket bemutatni is, hisz a múltból táplálkozva, azt megismerve tudjuk a mát megélni. A hitoktatás során a fiatalok megismerhetik a gyülekezet múltját, a hagyományokat, és remélhetőleg hatni tudunk identitásuk kialakulására, ezt az evangélikus identitást a későbbiekben tovább is tudják adni.

A gyűjtemény természetesen nemcsak a gyülekezet, hanem mindenki számára nyitott. Rendezvényeinken jó látni, milyen sok gyerek és felnőtt nézi csodálkozva a már említett megégett Bibliát, tekint rá a könyvtár, a múzeum vagy a levéltár egyegy értékes kötetére, műtárgyára vagy iratára (alsó képünkön német konfirmandusok). Nagy öröm számunkra, amikor bemutathatjuk, hogy a gyülekezet és Sopron története mennyire összefonódott, jelentős evangélikus személyek mennyire meghatározták a város történetét.

A könyv hozzánk ad, a gyülekezethez, az egyes emberhez egyaránt, alakít, jobbá tesz, elgondolkodtat. Ezek a könyvek ezt teszik évszázadok óta a soproni evangélikusokkal, de más érdeklődőkkel, látogatókkal is. Mesélnek a századokról, viszontagságokról, egykor élt emberekről, rólunk. Mint egy szövet, amelyet évszázadokon át szőttek szorgos, óvó kezek. Mi szeretnénk továbbszőni eme régi, itt-ott kopott, de nekünk kedves textíliát.

A régi jog ismert egy furcsa szót, a „kéjbecsár” („pretium affectionis”) fogalmát. A Pallas nagy lexikona szerint: „Valamely dolognak nem gazdasági értéke, hanem valamely egyénre nézve különös okokból származó becse, például drága emlékek fűződnek hozzá.” Nos, nekünk ezt jelenti ez a könyvtár, emlékeket, évszázados tradíciót, különös becset. Féltve és szeretettel őrizzük gyülekezetünk elmúlt majd fél évezredének kincseit, és bízunk benne, hogy ezt még sokáig megtehetjük.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2019. január 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.