A Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon 2009. áprilisa óta működik Pogány községben, de a szeretetotthon történetéhez közel 100 évet kell visszaugranunk az időben és egy regénybe illő történetet kapunk.

A pécsi evangélikus gyülekezet Baldauf Gusztáv püspöki titkárt 1917. február 5-én választotta meg lelkészének. A férfi Pécsre utazása azonban nem volt izgalmaktól és kalandoktól mentes. Feleségével a Zrínyi nevű hajón érkeztek volna meg Budapestről Mohácsra, majd onnan tovább Pécsre, ám a dunai hajó elsüllyedt egy viharban. A Baldauf házaspár csodával határos módon megmenekült, a lelkész pedig ennek emlékére, Isten iránti hálából alapítványt létesített Baldauf Alap néven, mellyel az evangélikus árvák és a magukra maradt nők számára akart otthont létesíteni. Egész szolgálatát ez a gondolat töltötte be, de a pénzügyi helyzet miatt terve csak álom maradt. Korán (1931) bekövetkezett halála miatt a gyülekezet mégis úgy döntött, hogy megvalósítja szeretett lelkészük álmát, ezért 1940-ben Pécsett meg is alapították a szeretetotthont.

A pécsi épület bár központi helyen volt, a modern elvárásoknak nem tudott megfelelni, így 2009-ben a Pécs melletti Pogányba került át az intézmény, de hogy hogyan is néz ki ma Baldauf Gusztáv álma, ennek jártunk utána.

Az egy- és kétágyas szobákból csodálatos panoráma nyílik Pécsre, vagy a csendes és nyugodt kis településre. Az otthonba lépve az idősekre figyelő gondos tervezés nyomai láthatók: tágas terek, kapaszkodók végig a fal mentén. A vidám színek és a díszítések kellemes, barátságos hangulatot árasztanak magukból. A folyosón, ajtókon található dekorációk az itt lakók keze munkáját dicsérik.

Megakad az ember szeme a szívekkel teli fali díszen is, melyen minden itt lakó születési dátuma olvasható. Pár lépéssel távolabb pedig csodaszép rajzokat pillantunk meg, mint kiderül, az egyik lakó, egy idős művész alkotásai ezek. Pandur József története azért is érdekes, mert az itteni segítőknek köszönhetően kezdett újra rajzolni/festeni, így idős napjaira ismét az alkotás vette át a főszerepet az életében.

A foglalkoztatás-szervező munkatárs a kreatív alkalmakon arra is figyel, hogy a rövid távú memóriájukkal küzdő embereknek különböző fejlesztő feladatokat találjon ki, mellyel a készségek szinten tartása az elsődleges cél. Ott jártunkkor, a délutáni pihenő idején épp kártyaparti, azaz tanítás zajlott, mivel az egyik férfilakó feltett szándéka, hogy megtanítsa az asszonyokat kártyázni. A kézműves foglalkozások mellett sokszor tartanak koncerteket a helyi iskola diákjai, vagy pécsi művészek a lakók legnagyobb örömére.

Kacskovics Tamás, az intézmény vezetője hangsúlyozta, hogy a szeretetotthon nem kórház, így a szobák is hűen jellemzik a gondozottak ízlését. Mindenki hozhatja a saját bútorait, képeit, emléktárgyait, ezzel is jelezve, hogy az eddigi életet nem lezárni akarják, hanem folytatni, csak kicsit másként.

Az intézményvezető elmondása szerint az utóbbi években a törvényi változások alapvetően meghatározzák a lakók felvételének feltételeit. A Baldauf Szeretetotthonba is a leginkább rászorulók kerülnek be, akik fizikai vagy szellemi betegségeik miatt már nem tudják önmagukat ellátni, vagy ellátásuk családon belül sem megoldható.

A lakók társadalmi összetétele igen vegyes. Vannak egykori orvosok, ügyvédek, kétkezi munkások, de mint fentebb említettük, él itt festőművész is.

Negyvenöten élnek az intézményben, akik az ország különböző tájairól kerültek ide. Hosszú várólista van, jelenleg is hetvenen reménykednek abban, hogy bekerülnek. És hogy miben más ez a szeretetotthon, mint bármelyik másik? A kérdésre Kacskovics Tamás így válaszol: „A lelkiség az, ami minket megkülönböztet.” Hetente kétszer tartanak áhítatot, bibliaórát, vasárnap van istentisztelet, havonta egyszer úrvacsorai alkalom is a pécsi lelkészek és katolikus papok jóvoltából, az étkezések előtt pedig természetes ima. „A dolgozóinkat is képezzük, hogy ismerjék meg a szokásainkat, énekeinket, bár nem előírás a felvételkor, hogy evangélikusok legyenek” – teszi hozzá az intézményvezető.

Az átlagéletkor 83,5 év, így a lakók már nem nagyon képesek arra, hogy maguk főzzenek, takarítsanak, mossanak, ezt a segítők elvégzik. Természetesen, ha valaki mégis főzne magának valami apróságot, akkor erre van lehetősége, de a lakók kertészkedhetnek is az udvaron, ha erre van kedvük. Az intézmény nem zárt, így ha valaki a családjával akarja tölteni a hétvégét, akkor természetesen elmehet vagy érte jöhetnek. A lakók nagy része – egészségi állapotának romlása következtében – már egyre kevésbé képes hosszabb sétára menni, kirándulni. Jól érzik magukat a szobájukban, megszokott nyugodt környezetükben.

„Ne vess el engem öregségem idején, ha erőm hanyatlik, ne hagyj el engem!” A 71. zsoltár 9. verse a vezérigéje a szeretetotthonnak, és láthatóan ennek szellemében is ápolják az időseket, hogy szeretetben és méltóságban éljék életük utolsó éveit. Nem csak a látogatónak, családtagnak jó ezt látni, de Baldauf Gusztáv is igazán boldog és büszke lenne, ha láthatná álma megvalósulását.