Mindig Jézus szavára vagy Péter cselekedetére tekintettem, de a Genezáret-tó kristálytiszta vizéből kifogott temérdek hal valahogy elkerülte a figyelmemet. Pedig rengeteg hal van a két hajóban. Annyi hal van Lukács elmesélése szerint, hogy a hajók majdnem elsüllyednek, és én valahogy sosem figyeltem még erre fel. 

Persze tudtam, hogy rengeteg halat fogtak, olvastam, elkönyveltem, értettem a mennyiségét, de a mennyiség mögött rejlő értéket valahogy sosem mérlegeltem. Egészen a mai napig Péterrel együtt elfelejtettem a csoda tulajdonképpeni tárgyát, és csak az életváltozásra figyeltem.

Ma azonban a történet olvasásakor megdöbbentem a két hajónyi hal értékén. Valahogy tekintetem ott maradt a hajóban, és egy egyszerű kérdés tört elő belőlem: Ezt mind hátrahagyod, Péter? Gondolkodás és mérlegelés nélkül? Ekkora értéket csak otthagysz a hajóban?

Valahogy úgy lehetett ez a Simon Péter aznap, mint ahogy Pál fogalmaz a Filippi-levélben: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

Nem számít pénz, hírnév, gazdagság, semmi. Csak és kizárólag a Mester szava! Minden értéktelenné válik, miközben Jézus szavai arannyá és drágakővé.

Ez az igazi keresztyénség. Csodálatos életérzés!