Aki a harminchetedik egyházi napokra úgy érkezett Dortmundba, hogy az élő Isten jelenlétét keresi, annak határtalan lehetőségek nyílnak erre a programok és helyszínek kínálatában. A Kirchentag harmadik napja is közös imádsággal, bibliatanulmányozással és istentisztelettel kezdődött. A lehetőségek piacánál a sokaság fél 11 előtt már türelmetlenül, a másodperceket hangosan visszaszámlálva várta a kapuk nyitását, hogy újra megkísérelje bejárni az eddig kihagyott vagy már felfedezett és megtetszett látnivalókat. 

A csarnokba belépve örömteli volt az egyik, valódi templompadokkal kápolnabelsőnek berendezett standnál a közreműködő kiállítókból összeverbuválódott alkalmi gyülekezet kedves hívogatásának eleget tenni, és egy rövid áhítattal, spontán kánonná szerveződött dicséreténekléssel, imával és áldással kezdeni a lelki ráhangolódást. Közös éneklésre egyébként a nap folyamán lépten-nyomon adódik lehetőség: a kiállítóterület különböző szegleteiben, kisebb és nagyobb színpadokon egymást váltják a világ változatosabbnál változatosabb tájairól érkező kórusok és színes zenei formációk, akiknek gyakran közismert egyházi repertoárjába kedvére bekapcsolódhat énekszóval az arra elhaladó látogató. 

A városi események felfedezése számos csodálatos meglepetést tartogatott a mai napra is. Dortmund belvárosának három templomi közössége láthatóan kitett magáért a Kirchentag színes élményeinek gazdagítására. Közülük talán a legszokatlanabb a Szent Péter-templom (Petrikirche) kínálta imaséta: belépve ugyanis egy valódi, ötven fából álló, sűrű fenyőerdő fogadja az odalátogatót. A parkettázott (!) padlót vastagon beborító faháncson mezítláb lehet végigsétálni a templomtérben kialakított erdei ösvényen különböző olvasmányok, fülhallgatón keresztül megszólaltatható elmélkedések és az élet vizét jelképező korsóból való szomjoltás kíséretében. Az egész csarnokot betöltő, átható fenyőillattal ez a helyszín egy valóban minden érzékszervre ható élményt nyújt, hozzásegítve az érdeklődőt az igei buzdításhoz: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34,9)

A jelképes cselekedtetés, interaktív elmélkedés egyébként is jellemzője az ötnapos kiállítás egészének: például a város különböző pontjain biztosított a lehetőség gyertyák elhelyezésére, és az egyik kis téren egy kereszt tövében különös kőrakásra is figyelmes lehet a járókelő. A gondosan egymásra helyezett, maroknyi kavicsok mindegyike egy-egy felirattal jelzi tulajdonosa kívánságát vagy vágyát, melyet ily módon is odatehet az Úr elé. Béke, szeretet, tolerancia, egészség, bizalom és megannyi súlyos kérés és óhaj szerepel még a kődarabokon – nem csak latin betűkkel.

Meglepő egyébként, hogy a hatszázezer lakosával Németország hetedik legnagyobb városában, legjelentősebb bevásárlóparadicsomában, a sörgyártás egykori kapitóliumában nem csak a Kirchentag idején rajzolódnak ki direkt módon keresztény tartalmak az utca embere számára: a Szent Reinhold-templomról elnevezett metrómegállóban például nap mint nap találkozhat az ember direkt képi utalással „hitünk szerzőjére” és a bizonyságtevők egykori „fellegére”. „Micsoda bizalom” – szól az európai egyházi rendezvény alapgondolata. Minden bizonnyal van tehát okunk még a bizalomra.