„És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.” (1 Móz 42,23) Erre az Igére alapozva fejtette ki bevezető gondolatait Fabiny Tamás elnök-püspök a Budavári Evangélikus Szabadegyetem legutóbbi előadásán. Mellette az este vendége, Márton László József Attila-díjas költő, író műfordító ült, aki Luther Márton Asztali beszélgetéseinek fordítási műhelytitkaiba vezette be a hallgatóságot.

Fabiny Tamás a klasszikus bibliai történetnek azt a részét idézte fel, melyben az elveszettnek hitt, majd a fáraó udvarában magas állami pozícióba jutott József gabonáért könyörgő testvéreit hallgatja. A helyzet fonákságát az adta, hogy a fivérek nem ismerték fel régen látott testvérüket, az pedig nem árulta el, hogy érti azt, amit egymás között héberül beszélnek. Márpedig akik nem értik egymás szavát, nyelvét, azoknak tolmácsra, fordítóra van szükségük – mondta a püspök. A Biblia szövegének tolmácsolása különösen ihletett fordítói munkát igényel – erről számolt be Josephus Flavius ókori történetíró, amikor leírta, miként ültették át a „könyvek könyvének” szövegét görögre.

De legalább ennyire emlékezetes fordítás volt az is, mikor Luther Márton latinról németre fordította le a Bibliát, megteremtve ezzel a ma is beszélt, modern német nyelv alapjait. Luther munkája során szigorúan ragaszkodott az eredeti szöveghez, s úgy vélte, a fordítással egy keveset visszaadhat Istennek mindabból, amit tőle kapott. És voltaképpen fordító volt maga Jézus Krisztus is, hiszen Isten szavait, akaratát tolmácsolta az embereknek – tette hozzá Fabiny Tamás.

Márton László előadását múltidézéssel kezdte. Arról beszélt, hogy 1983-ban, még egyetemista korában a Helikon könyvkiadó kereste meg azzal, hogy Luther születésének 500. évfordulójára készítsen/fordítson egy karcsú kötetnyi válogatást az Asztali beszélgetésekből. A könyv váratlan sikert aratott, mai fogalmaink szerint kivételesen sok, 23 ezer példány kelt el belőle és a közelmúltig ez maradt az egyetlen könyv, amelyben az Asztali beszélgetéseket magyarul lehetett olvasni. 2010-ben aztán felvetődött a kötet újranyomása, ám Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára felvetette, hogy készíteni kellene inkább egy bővebb, új szemléletű válogatást – ez lett végül az egyházunk könyvkiadója által gondozott, Luther válogatott műveinek 8. kötete. 

Luther Márton élete utolsó szakaszában, 1531–46-ig wittenbergi otthonának asztalánál rendszeresen vendégül látta barátait, tanítványait, akik lejegyezték mindazt, amit a reformátor a beszélgetések közben a világról, a korról, a vallásról és az élet apró-cseprő dolgairól mondott. A magyarul megjelent válogatás a Luther műveit rendszerező, kritikai kiadásra épül.

Amikor Márton László 1982-ben először nekilátott a szövegek fordításához, arra törekedett, hogy minél hívebben szólaljon meg német szöveg. Ezért XVI. századi protestáns prédikátorok írásait olvasta, így igyekezett elkapni az egykori fonalat, amit az akkori, modern magyar nyelv gomblyukain húzott át. Ám az idő azóta jócskán előrehaladt, így ma már a ’82-es magyar szövegek sem állnák meg a helyüket, ezért újra kellett fordítani azokat – mondta el Márton László. Az újraalkotás célja pedig az volt, hogy Luther minél inkább a ma emberének nyelvén szólaljon meg.

Joggal vetődhet fel a kérdés: kinek a műve hát az Asztali beszélgetések? Hiszen Luther csupán elmondta ezeket a szövegeket, vendégei pedig papírra vetették azokat, mégis, általánosan elfogadott vélekedés, hogy a szövegek szerzője Luther Márton.. A magyar fordító munkáját némileg nehezítette, hogy Luther vendégei többnyire a latin nyelven oktató, wittenbergi egyetem hazai és külföldi diákjai közül kerültek ki, akik gyakran sem németül, sem pedig latinul nem beszéltek/írtak tökéletesen, ezért vendéglátójuk szavait időnként egy sajátos német-latin keveréknyelven vetették papírra. 

Márton László 2012 és 2014 között fordította le az Asztali beszélgetések általa, illetve Csepregi Zoltán által készített új, a korábbinál bővebb válogatását. Úgy véli, hogy ez Luther életművének nem meghatározó része, de jól kiegészíti a fajsúlyosabb műveket és sokat elárul a reformátor személyiségéről is. A szövegeket olvasva pedig kirajzolódik a korabeli élet, minden örömével és bajával együtt, képet/elemzést kapunk, sőt, történeti hűségű képet alkothatunk többek között az akkori politikáról is. Tény, hogy az Asztali beszélgetésekben Luther néha vaskosan fogalmaz, de – Márton László szerint – ez akkoriban (is) bőven belefért a társasági élőbeszédbe és a mai olvasó is meggyőződhet arról, hogy a reformátor helyenként felbukkanó nyelvi durvasága soha nem öncélú, mindig a jobb megértést és a minél szemléletesebb fogalmazást szolgálja.