Krízis van. Illetve mindig is volt, s bizonnyal lesz is mindig, melynek hullámai új területekre sodorják az embereket, ahol új kihívásoknak kell megfelelni; és az is a krízis sajátja, hogy mindig vannak áldozatok is.

Szakmai közhely a pszichológiában, hogy minden krízis egyben a változás és a változtatás lehetősége is, ami választás nélkül nem megy, dönteni kell a körülmények útkereszteződésében, hogy merre induljon tovább az ember.

„Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” Ki ne ismerné ezt a közmondást, mely arra figyelmeztet: jól gondold meg, melyik útra lépsz, mert a választásodnak a következményeit viselned kell!

Csak idő kérdése, mígnem egyszer rádöbbennek az emberek, Isten teremtett rendje nem az, hogy egymás fölé rendelt, hanem egymás mellé, egymásért küzdőknek teremtett lények vagyunk. Ilyenkor vannak a történelemben a nagy változások, s lépünk egyet előre, hogy aztán az élet új színpadán, új jelmezekben, újabb koreográfiával előadjuk a régi darabot… Aztán – jobb esetben – megint okulunk belőle egy kicsit. Vajh egyszer eljutunk a végső katarzisig is?

Rettegő világban élünk. Ki az atombombától, a háborútól, ki az AIDS-től, ki az aktuális vírusoktól, a világ nagyobbik része pedig a pénztelenségtől fél. A félelem aztán bizalmatlanságot szül, az pedig melegágya lesz minden bűnnek. Az Istentől mégis kevesen félnek… csak amikor mezítelenül ki kell lépni ebből a világból (mert így is jöttünk bele), amikor hátra kell hagyni mindenkit és mindent, akkor retten meg az ember úgy „istenigazából”.

Luther Márton alapgondolata (a Kis káté Tízparancsolat-magyarázatai kezdődnek így), hogy tudniillik az „Istent félnünk és szeretnünk kell”, mély igazságot hordoz. Ha nem féljük az Istent, ha nem ismerjük el az ő uralmát, akkor más fog uralkodni az életünkben: nagyra tartott eszünk vagy éppen vagyonkánk… Nem csoda, ha az ember idővel retteg, hiszen lelke mélyén minden ember kimondatlanul is érzi az isteni igazságot: egyszer minden elmúlik… Az elmúlás rideg valósága emeli igazi magasságokba életünk tétjét.

Istent nem vesszük elég komolyan. Isten játszani akarja velünk az „élet játékát”, mi pedig ahelyett, hogy önfeledten játszanánk azt, „istent játszunk”. Sokszor gondoljuk sorsunk fura alakulásában, hogy az Úristen játszadozik velünk szeszélyes akarása szerint – jóllehet ő nem ember, hanem Isten (!) –, pedig egyszerűen csak betartatja a „játékszabályait”: ok-okozat, hatás-ellenhatás, bűn-büntetés… Ezért olykor élet-halál kérdéssé teszi/feszíti döntéseinket, hogy megtanuljuk, mi a jó, és mi a rossz. Engedi, hogy csaljunk, de nem engedi, hogy az következmények nélkül maradjon. Örök evangéliuma, hogy van újrakezdés, újratervezés. Amit elrontottunk, az kijavítható, ami elszakadt, az összeköthető, de ez csak Istennel együtt lehetséges! Egyedül nem megy, egyedül elesünk, összeroppanunk terheink alatt.

Amikor Isten szava az Ágoston-rendi Márton testvér szívébe költözött, akkor krízisbe (görögül: kritész – „ítélő”) került önmagával, a pápával (vagyis a világgal!), és el kellett gondolkodnia Isten akaratáról. Martin doktor a lelkiismeretére hallgatott, mert híres kijelentését – „Itt állok, másként nem tehetek!” – így vezette fel: „Nem jó az embernek, ha lelkiismerete ellen cselekszik!” Luther józansága, evangéliumi hite nem az emberi törvényt – pápai átokbulla (a képen ezt szorítja öklében) – tette meg élete átrendezőjének, hanem Krisztus kegyelmét!

Különös kort élünk most, óriásit változik az embervilág, de Isten életet védő törvénye változatlan. A pandémiás időkben is. Ezért – ha élni és nem csak túlélni akarjuk az Életet, nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk, változ(tat) nunk kell. Isten azért engedi meg a krízist, hogy tanuljunk belőle, s emelődjünk, hiszen csak ezután tudunk emelni másokat is. Jó lenne, ha végre élni tudnánk a lehetőséggel…

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2020. október 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.