Nyitott kapukkal és irányadó táblákkal várták az öregdiákokat a jeles alkalmon. A késést nem nézte sanda szemmel senki. Nevükön szólították őket, és örültek nekik. Érdeklődtek hogylétük, terveik felől. Kérdezték és kínálták őket.

A nap kezdetén Varga Gyöngyi, az ószövetségi tanszék vezetője várta áhítattal és áldással az öregdiákokat. Jöttek a szélrózsa minden irányából, sokféle szolgálatból, sokféle tapasztalattal és kérdéssel. Az áhítat során egy közös vonást sikerült felfedezniük: az úton levést és benne a nehezen körülhatárolható, de sokszor határozottan megjelenő vezetettség- vagy épp szükségszerűség-érzést.

Bár az Evangélikus Hittudományi Egyetem nem állami intézmény, és nem kötelezettsége különböző felméréseket készíteni végzett hallgatóinak munkakörülményeiről, Orosz Gábor Viktor, a rendszeres teológiai tanszék docense, a projekt vezetője mégis nagy lehetőségnek nevezte a diplomás-pályakövetési rendszert (DPR). Az alumnitalálkozó minden résztvevője kapott a megjelent két DPR-füzetből és a Teológia és nyilvánosság című, az egyetem oktatóinak tanulmányaiból összeállított kötetből.

Az alumnialkalom házigazdája, aki az evangélikus képzés hasznosulását, hatásosságát és hatékonyságát vizsgálja, elmagyarázta a hallgatóságnak a DPRkutatás lényegét: voltaképp az egyetemi képzési tevékenységeknek a hallgatói visszacsatolások és egyéb összegyűjtött információk alapján történő optimalizálásáról van szó. Új szempontú előadásában rávilágított a tudásmenedzsment, a minőségbiztosítás, a siker és a tudás kamatoztatásának egyéb dimenzióira is, amelyek hitéletünk „hatékonyságának” mérői is lehetnek.

A szűk körű „szabadegyetemen” izgalmas előadást tartott a vezetői kompetenciákról Pángyánszky Ágnes, az egyetem gyakorlati intézetének vezetője. Keresztény megközelítésben a vezetői ideál egész más hangsúlyokat kap, mint a világi modellben, érdekes módon azonban egyre inkább mintaként szolgál. Az alumnisok kis csoportos beszélgetésekben gondolkodhattak el a vezetői szolgálat jellegéről, nehézségeiről és kihívásairól, a vele járó felelősségről, a közösségről, a bizalomról és az intelligencia különböző válfajairól.

Az ebéd melletti asztali beszélgetések után a találkozó résztvevői megtöltötték az „Alumni” felirattal ellátott padsort a zuglói evangélikus templomban, az egyetem ünnepi évzáróján. Személyre szóló helyükön újraélhették a régvolt közös istentiszteletek közösséget építő erejét, ugyanakkor az ünnepi ülés – testvériségérzetet fokozó – végtelenített valóságát, a frissdiplomások örömét és büszkeségét, a valahová tartozás érzését is. A nap baráti zárásaként a kápolnában szeretetvendégségen vehettek részt, és koccinthattak egymással a megbecsült véndiákok.

Orosz Gábor Viktor hagyományteremtő alkalomnak szánta a találkozót, és tervezi a folytatást. Szeptemberben a húsz-huszonöt éve végzett hallgatók mehetnek vendégségbe az egyetemre. Úgy tűnik, a teológiai stúdiumok után is szükség és igény van kapcsolattartásra, visszajelzésre és valamiféle utógondozásra – mindkét, a „felhasználói” és a fenntartói oldalon egyaránt. Hallgatói oldalról az ismeretek megszerzésére és a sokszor embert próbáló vizsgák abszolválására koncentráló néhány év az egyetemen csak előkészítője egy – például a görög nyelvi – szigorlatnál sokkal komplexebb vizsgának: az élet vizsgájának, a hit valódi próbájának a hétköznapok terepén. És oktatói oldalról is tanulságos a vizsgázók vargabetűinek mélyebb tanulmányozása: hozzájárulhat az intézményi működés minőségének javításához, egyúttal segítheti a jelenlegi és jövőbeli hallgatók Istentől rendelt hivatásának megtalálását. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2019. június 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.