„Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni […], keresse és kövesse a békességet…” (1Pt 3,10a.11b)

Európa protestáns egyházai első alkalommal foglalnak állást közös nyilatkozatban az első világháború befejezésével és annak következményeivel kapcsolatosan. Az egyházak tapasztalatai és álláspontja a háborút és annak következményeit illetően olyannyira különbözőek voltak eddig, mint azok az országok, amelyekben ezek az egyházak élnek. Ezért is figyelemre méltó, hogy a GEKE (Gemeinschaft Evangelischer Kirchen in Europa – Európai Protestáns Egyházak Közössége) megtalálta azt a közös hangot, amely által arról nyilatkozik, miként kíván viszonyulni a bűn és a megbékélés, a migráció és a kisebbségek, valamint a demokrácia és a civil társadalom helyzetével kapcsolatos kihívásokhoz. A GEKE számára ily módon ez a nyilatkozat is jele a megbékélt különbözőségek egységének. A protestáns egyházak ugyanakkor megállapodnak abban, hogy folytatni kívánják a párbeszédet e nyilatkozat tartalmi kérdéseit illetően, és annak üzenetét igyekeznek megismertetni saját társadalmi környezetükkel. Tekintettel a háború katasztrofális és elhúzódó hatásaira, az egyházak tisztában vannak a békére való bátorítás és a civil konfliktusmegelőzés jelentőségével.

100 évvel ezelőtt, 1918. november 11-én, fegyverszüneti megállapodások egész sorozata után hivatalosan is véget ért az első világháború.

A háború mérlege a pusztítás és a rémület addig nem ismert mértékét mutatta meg. A történelem első globális és totális háborújában – amelyet akkoriban és egészen a második világháborúig a „nagy háború” jelzővel illettek, s amely több mint 17 millió áldozatot követelt − közel 70 millió emberfővel vett részt szinte valamennyi akkori nagyhatalom és gyarmattartó ország, de a kisebb államok is. Az első világháború a 19. század végéig uralkodó világrend végét jelentette: korábbi, többetnikumú nagyhatalmak omlottak össze, új államok jöttek létre. De ez nem csak Európát érintette: a Közel-Keleten a hatalmi viszonyulás és a befolyási övezetek alapjaiban kerültek újradefiniálásra (ld. sanremoi konferencia, 1920). Az 1919 és 1923 közötti békeszerződések sorozata messzemenő territoriális és országhatár-változásokat eredményeztek. Ugyanakkor e fejlemények gyakran új jogtalanságokat idéztek elő, nem mellesleg pedig a revans és revízió gondolatát tartották ébren. Az első világháború és annak következményei az élet minden területén éreztették hatásukat, zavart és elutasítást idéztek elő nemzeti és nemzetközi szinten a privát szférában és a közéletben egyaránt. Ennek következtében számos részt vevő nép emlékezéskultúrájában és történetírásában – különösen az egykori nyugati és középhatalmaknál – az első világháborút a 20. század őskatasztrófájaként tartják számon.  

A háború következményei látens és indirekt módon számos országban mind a mai napig jelen vannak: az úgynevezett vesztesek utódai generációkon keresztül gyászolják a territoriális veszteségek által elvesztett kulturális örökséget; a győztesek egy része a békemegállapodások során elért helyzetét és a területi nyereségeket status quoként fogja fel, és emlékezetkultúrájában a győzelem során szerzett nemzeti büszkeséget egyfajta közös identifikációs pontként tartja számon. Valójában azonban minden részt vevő nép és leszármazottjaik egyidejűleg vesztesek is: a békeszerződések következményei és konzekvenciái az első világháború után és a 20. század folyamán drámaian mutatták meg, hogy e békeszerződések által nem állt be igazi béke.

Mindazonáltal a GEKE hálásan emlékezik meg az ökumenikus mozgalom kezdeteiről, amelyek épp erre az időre esnek, s amely mozgalom az akkori zavaros idők közepette a békére való bátorítás mellett kötelezte el magát. E kor teológiai vitáiból a nacionalizmus leküzdése, a keresztyén üzenet következményeinek megélése és a tartós béke feltételeiért való munkálkodás köszön vissza. Ma, egy olyan időben, amikor Európában a széthúzó politikai erők újra jelentős befolyásra tettek szert, Európa protestáns egyházai maradandó feladatként ismerik fel a békés együttélés feltételeiért való fáradozást a közös Európában.  

Az első világháború súlyos öröksége a protestáns egyházakat és az európai társadalmakat olyan kérdések és kihívások elé állítja, amelyek az elmúlt 100 évben időről időre fölmerültek, de tisztázásuk mindeddig elmaradt.

A cikk itt folytatódik.