Fokozatosan döbbentem rá, men - nyire igaz az, hogy minden megváltozott. És hogy a mindennapi tevékenységeimet, a munkabírásomat, a kreativitásomat felmérhetetlen mértékben befolyásolja a felettünk lebegő állandó bizonytalanság. Nemcsak a konkrét feladatok végzését kuszálja össze, hanem lebénítja a távlati tervezést is. Hatalmas koncentráció szükséges ahhoz, hogy ebből ki lehessen emelkedni: mindennap ezért az erőért fohászkodom.

Készülés – aztán semmi

A téli hónapoknak megvolt a szokásos ritmusuk: az adventi–karácsonyi időszak lélekemelő, de fárasztó szolgálatai után a nyugodt munka időszaka a gyülekezetben is, a kántorképző téli tanfolyamán is. Megtisztelő hívás is érkezett: böjti zenés áhítat Kelenföldön március 18-án. Izgalmas kutatómunka után változatos műsort állítottam össze – Sulyok Imre műveinek beválogatásával tisztelegve a nagy előd előtt. De mire sor került volna az alkalomra, leállt az ország.

Reménykedtünk, hogy Fóton a téli tanfolyam vizsgáit talán mégis meg tudjuk tartani. A tanárokon nem is múlt volna. De a központi rendelkezéseket és a hallgatók aggodalmait komolyan kellett vennünk, így az utolsó két szombati alkalom elmaradt. Nagyon bízunk benne, hogy az egyik nyári tanfolyam zárónapján lesz mód – ha nem is a téli tanfolyam vizsgájának pótlására, de – a kántori oklevélre pályázó két hallgató vizsgájára.

Online – kényszer vagy lehetőség?

Komoly dilemmát jelentett március 15. után, hogyan emeljük át a virtuális térbe a budahegyvidéki gyülekezeti alkalmakat. Az minden résztvevő számára egyértelmű volt, hogy online nem valósíthatjuk meg a templomi istentisztelet minden részletét. Végül harminc-harmincöt perces, előre felvett, szerkesztett videókat tettünk közzé a honlapunkon, és így sokkal többen látták alkalmainkat, mint ahányan a templomba eljöttek volna.

Mit jelentett ez a kántor szemszögéből? Az énekválasztás más szempontok szerint zajlott, mint eddig; lehetőségem nyílt a versszakok válogatására. Előfordult, hogy egy énekstrófa közvetlenül az előtte elhangzott lekcióhoz kapcsolódott, így erősítve az egész alkalom egységét.

Az internetes forma olyan tételek megszólaltatását is lehetővé tette, amelyeknek csak nehezen lehetne helyet találni egy klasszikus főistentiszteleten. Így történt például, hogy virágvasárnap a Dicsőség és dicséret tenéked, megváltó Királyunk (GyLK 784) himnuszra vitték be a barkát a házban lakó gyerekek. Húsvétkor pedig a hajnali istentisztelet gyertyás bevonulásának kísérő tétele volt a kezdőének: Üdvöz légy, fényes nap, tiszteletre méltó (GyLK 637); ehhez lelkészünk fia gyönyörű vágóképeket is készített.

Mi jó következhet a karanténból?

Júliusban már elhalványul annak az emléke, hogy milyen zaklatott lelkiállapotban volt az ország március közepén, második felében. Ekkor kaptam ugyanis a felkérést: „Jólesne zenét hallgatni ezekben a vészterhes napokban.” Így készítettem egy válogatást az Evangélikus.hu olvasóinak a böjti és „maradj otthon” időszakra (Gyógyító zenétől az örömzenéig, március 26.). 

Szakmailag inspiráló és emberileg felemelő volt ez a kihívás. Törekedtem arra, hogy a kiválasztott tíz kompozíció vagy tétel más-más szerzőtől származzon, és nagyon különböző karakterű legyen (az alfa és az ómega persze Johann Sebastian Bach). Az ajánlott muzsikák remélhetőleg segítették az elmélyülést a kényszerű bezártság idején.

Énekeskönyvek valóságosan és virtuálisan

A húsvét előtti időszak emlékezetes feladata volt a kántorképző intézet énekeskönyv-kiállításának megrendezése. (Az erről szóló beszámoló olvasható magazinunkban is: Öt évszázad énekeskönyvei – Valóságos gyűjtemény és virtuális kiállítás; Evangélikus Élet, 2020/15–16. szám.)

Mostanra a valóságos kiállítást le kellett bontani a nyári tanfolyamokra való készülés miatt, de az online tárlat továbbra is várja a látogatókat (Kantorkepzo. lutheran.hu/85enekeskonyv). Az intézet Facebook-oldalán pedig időnként „énekmorzsákat” teszek közzé: érdekességeket egy-egy gyűjteménnyel kapcsolatban.

Segédlet a távoktatáshoz

Március 13-án egyik óráról a másikra született meg a döntés az iskolák bezárásáról. A pedagógusok hatalmas erőfeszítéssel próbáltak átállni az online oktatásra. Kollégám, Bence Gábor – aki ősz óta minden héten megörvendeztette az evangélikus iskolák énektanárait valami jó pedagógiai ötlettel vagy kottával – felismerte, hogy most más műfajra van szükség. Így indult húsvétkor a Karzatlépcső.

Ebben a videósorozatban az Iskolai énekeskönyv heti énekeit mutatjuk be tíz-tizenöt percben, változatos eszközökkel. A kisfilmek vágója, rendezője a tizenkét éves Szepesfalvy Bence; a képi világ így remélhetőleg közel áll a diákok ízléséhez. Egyelőre hat rész készült el. Nyitott kérdés, hogy a karantén elmúltával lesz-e kellő inspiráció a sorozat folytatásához. Bízom benne, hogy igen, mert a Karzatlépcsőt nemcsak iskolában, hanem gyülekezeti alkalmakon is jól lehetne használni.

Zenei hozzájárulás az úrvacsora évéhez

Köztudott, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház 2020-at (és 2021-et) az úrvacsora évének nyilvánította. Ennek alkalmából – az egyházzenei bizottság vállalása nyomán – a kántorképző munkatársaival egy olyan gyűjteményt készítünk, amely úrvacsorához kapcsolódó kórusműveket tartalmaz. Eredetileg tavasszal szerettünk volna bemutatót tartani, de a karantén ezt a tervet is keresztülhúzta. Cikkem írásának idején a munka finisében járunk: májusban és júniusban erre összpontosítottunk, összeállt az ötvennyolc tétel kottája, elkészültek a jegyzetek, korrektúrázzuk a betördelt anyagot.

Már a közel kétszáz oldalas kötet fejezetcímei is érzékeltetik, mennyire különböző módokon lehet megközelíteni a témát, és ebből milyen színes válogatás jöhet létre: Motetták és kantátatételek; Az úrvacsorai liturgia közös énekei; Korálok és korálfeldolgozások; Új gyülekezeti énekek és feldolgozásaik. A kiadványt két olyan kompozíció indítja, amely kifejezetten az egyházzenei bizottság felkérésére készült: az idén kilencvenéves Tillai Aurél Nem vagyok méltó, illetve az ifjú generációt képviselő Kecskés D. Balázs Áldom az Urat minden időben című darabja. A kötet különlegességei a kézirat alapján sajtó alá rendezett első közlésű kompozíciók és a kánonok.

Bárcsak hamarosan elmúlna a kórusok munkáját lehetetlenné tevő vírusveszély! Akkor sok együttesnek lehetne hasznos forrás ez a gyűjtemény.

Az online és a valós világ határán

Még a karantén kellős közepén voltunk, amikor felkérés érkezett Budahegyvidékre Keczkó Szilvia lelkészhez: élő istentisztelet-közvetítés a Duna Televízióban június 7-én, Szentháromság ünnepén. Akkor magától értetődő volt, hogy csak gyülekezet nélkül, a házban lakók közreműködésével szervezhetjük az alkalmat. És bár időközben könnyítéseket hirdettek meg, mi tartottuk magunkat az eredeti elképzeléshez: a karzaton és az oltárnál is csak hat-hét szolgáló lehetett. Örültem, hogy végre nem karácsonykor (mint eddig többször), hanem más jelentős ünnepen tervezhetem meg egy média-istentisztelet zenei tartalmát. A központi téma természetesen a Te Deum laudamus volt, mindenféle formában. Az ünnep éneke: Téged, Úristen, mi, keresztyének dicsérünk és áldunk (nem EÉ 41, hanem a bővebb, nyolc versszakos változat, GyLK 643). Az orgonazene két sarokpontja J. S. Bach és D. Buxtehude.

A kezdő Bach-mű Luther Te Deumának feldolgozása: Herr Gott, dich loben wir, BWV 725. Ez az óegyházi istendicséret – reformátorunk átköltésében, Botta István fordításában – így fohászkodik: „Irgalmazz nekünk, Úristen, / állj mellénk minden ínségben! / Add kegyelmedet minekünk, / mert mi csak benned remélünk. / Csak benned bízunk jó Urunk, / ne engedj szégyent vallanunk! / Ámen.” (GyLK 789)

Lehet-e ennél helyénvalóbb imádságunk ilyen három hónap után?

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2020. július 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.