Az ellentmondásos törekvések miatt a nyilvános egyházi kommunikáció egyet lép előre, kettőt hátra, holott szükségességére egyértelmű jelek utalnak. Az egyházakkal szembeni bizalomvesztés és a köztudatban élő negatív imázs okait fel lehetne tárni, hatékony kommunikációs módszerekkel lehet javítani rajtuk. 

Az egyházaknak beszélniük kell a bázisukat jelentő emberekhez: Tudniuk kell, hogy milyen véleménnyel, vágyakkal, elvárásokkal és érdekekkel bírnak, akiket meg akarnak szólítani. Ezeket fel kell mérniük, meg kell vitatniuk és át kell ültetniük a gyakorlatba, csak így tudnak az egyháztagok azonosulni a szervezettel és a nyilvánosság előtt is képviselni azt.

Írja Dieter Herbst a public relations (PR) definícióját az egyházakra vonatkoztatva. A sokszor mágikus rövidítésként használt, a való élettől távolinak tűnő PR valójában nem más, mint hogy egy szervezet – adott esetben az egyház – felméri, hogy mi foglalkoztatja az általa megszólítandó embereket és specifikusan nekik, az ő nyelvükön fogalmazza meg az üzenetet, hogy így létrejöjjön mindkét fél részéről a kölcsönös megértés és bizalom. PR és egyház közti távolságot áthidalhatja, hogyha belátjuk, hogy valójában ez a terület egyáltalán nem új.

A továbbiak a KötóSzó - Evangélikus közéleti blogon olvashatóak.