Egyház és közélet – A MEE országos felügyelőjének éves beszámolója – 2020.

Bevezetés

A beszámolási időszak legfontosabb feladata a Magyarország Kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyház között megkötendő szerződés 2018 kora őszén megkezdett előkészítésének befejezése, részleteinek kidolgozása, majd mielőbbi aláírása és a végrehajtás feltételeinek tisztázása volt. Ezt a sokrétű, különböző gyülekezeti, szakmai és politikai egyeztetést igénylő tevékenységet váratlan intenzitással terhelte a járványügyi helyzet tavaszi súlyosbodása, ami nem csak egyházunk és az országos felügyelő tevékenységének tartalmát, hanem kereteit is jelentős mértékben meghatározta. A rendkívüli helyzetben egyaránt volt fontos a szükséges vész-intézkedésekre való összpontosítás, és a távlatos célok szem előtt tartása. Mindemellett nem volt szabad elfeledkezni a 2021-ben esedékes népszámlálásra való felkészülésről sem, hiszen ez a jövő tavaszi, kora nyári folyamat pontos képet adhat majd honfitársaink, hitsorsosaink egyházunk iránti elkötelezettségéről.

Egyház és közélet

A Kormánnyal megkötött szerződésünk kapcsán természetes módon élénkült meg az evangélikusság iránti közéleti érdeklődés, mindazonáltal elmaradtak azok a negatív felhangok, amelyek az egyházfinanszírozás nagyvonalú állami gesztusai nyomán általában tapasztalhatók. Ez egyrészt minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a folyamat során mindvégig hangsúlyoztuk egyházunk társadalmi felelősségvállalását, vagyis, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az adófizetők pénzével megfelelően kell bánjunk. Másrészt a pandémiás helyzet kialakulása voltaképp minden más témát beárnyékolt. Az online térbe visszavonuló közélet ugyanakkor így is rendszeresen foglalkozott az egyházak életével. Püspökeink iránymutatásai a gyülekezeti élet alakításával, korlátozásaival kapcsolatban a megfelelő időben és a megfelelő hangsúlyokkal hangzottak el, hasonlóan az Országos Iroda rendelkezéseihez az intézményeink felé. Számos helyről érkezett pozitív visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy az evangélikus megnyilatkozások „a félelem lelke” helyett a „a józanság lelkét” közvetítették a széles nyilvánosság felé.

Az online térbe való kényszerű visszahúzódás önmagában természetesen negatív jelenség, ugyanakkor szükségképpen felgyorsította azt a folyamatot, amit már korábban is tapasztalhattunk. Az online istentiszteletek, áhítatok térben nem korlátozott megtartása és közzététele számos esetben missziós lehetőségként jelent meg, ami természetesen az igehirdetési üzenetek megfogalmazásának módjára, és főleg terjedelmére is hatott. Fábri György felügyelő urat illeti a köszönet a TeleTemplom kezdeményezésért, mely igényes képi, zenei megvalósításával magasra tette a mércét alkalmaink audiovizuális megjelenítése számára. Ha a vírusfertőzés második hulláma is lecseng, érdemes lesz elemezni, hogy kik és miképpen tudtak igazán élni az online platformok nyújtotta lehetőséggel.

Az elmúlt időszak politikai diskurzusában számos olyan téma jelent meg, amivel kapcsolatban a keresztény közösségnek, egyházunknak mindenképp értékelvű álláspontra kellett, kell helyezkednie. Mindazonáltal nem feladatunk, hogy tudatosan gerjesztett politikai kampányokhoz akár az egyik, akár a másik oldalon asszisztáljunk. Az elmúlt években püspökeink számos alkalommal adtak ki olyan állásfoglalásokat, amelyek például az LMBTQ közösséggel kapcsolatos polémiában, különös tekintettel az azonosneműek házasságát illetően józan, egyértelműen biblikus iránymutatást adnak. Szerencsés helyzet, hogy ha politikai kommunikációs megfontolásból bármely politikai szereplő napirendre tűz egy olyan kérdést, aminek van bármilyen valláserkölcsi vonatkozása, akkor nem újabb és újabb nyilatkozatokat kell kiadni, hanem korábbi állásfoglalásaink érték- és időállóságára lehet rámutatni.

Korántsem örömteli jelenség azonban, hogy a politikai közvélemény a hazai evangélikusságot olykor összemossa a skandináv, vagy német hittestvéreink közösségeivel, ami persze akár megtisztelő is lehetne, ha ez nem az ő gyakorta extrém módon baloldali-liberális állásfoglalásaik okán történne. Legyen szó akár a kereszt használatáról, annak korlátozásáról a „bevándorlók érzékenysége” miatt, az azonos neműek házasságának engedélyezéséről, vagy az Afrika felől Európába igyekvők megsegítésére vízre bocsátott hajóról, a kérdés újra és újra felmerül: ti, magyar evangélikusok hogy gondolkodtok minderről? Ezekben az esetekben fontos leszögezni, hogy mi erről másként gondolkodunk, ugyanakkor nem szabad politikai puhányságnak tekinteni, ha – helyesen - tartózkodunk a radikális retorikától, viselkedéstől.

Igaz ez a történelmi kérdésekre, nemzeti sorskérdéseinkre is. Egyházunk a trianoni békediktátum egyik legnagyobb vesztese. A szomorú 100. évforduló alkalmából ezért is volt fontos, hogy méltó módon emlékezzünk meg a történtekről. Nem radikális retorikával, nem blaszfém, a történelmi veszteséget hamis teológiai összefüggésbe helyező zagyvaságokkal, hanem gyülekezeteink, intézményi közösségeink történelmi tudatosságát segítő kutatásokkal, pályázatokkal. Örvendetes, hogy a kezdeményezésünkre kiírt pályázatra számos jelentkező volt, köszönet illeti az EPSZTI-t a szervezésért, lebonyolításért. A pandémiás helyzet persze itt is korlátozta az aktivitásokat, a megemlékezés azonban így is méltó lehetett, lehet.

A történelmi vonatkozásokról szólva meg kell említeni egyházunk Tényfeltáró Bizottságának munkáját, mint ami széles körű közéleti érdeklődésre tart számot. A múló év fontos eseménye volt a legújabb Háló kötet megjelenése, mely Harmati Béla és Nagy Gyula püspökeink életét és munkásságát dolgozza fel. Köszönet illeti a tanulmányok íróit körültekintő, írásaik tárgyát történelmi hűséggel, fegyelemmel, ugyanakkor testvéri szeretettel megközelítő munkamódszeréért. Különösen fontos ez Harmati Béla esetében, akit szintén óriási köszönet illet, hiszen nagyban hozzájárult a kötet létrejöttéhez azzal, hogy a róla szóló tanulmányt jegyző Mirák Katalinnal intenzíven működött együtt. Tudom, hogy egyházon belül továbbra is fel-felmerül, hogy szükség van-e az egész tényfeltárásra. A válaszom erre továbbra is határozott igen, amit egyébként a Zsinatnak a Tényfeltáró

Bizottság tevékenységét támogató határozatai is alátámasztanak. A közéleti visszajelzések is arról tanúskodnak, hogy eljárásunk hiteles, a nyílt és világos beszéd pedig a tanulmányokban elemzett személyeknek, életutaknak is inkább további megbecsülést szerez még akkor is, ha a kommunista rendszerrel való bármilyen együttműködés továbbra sem tartozik egyházunk történetének legfényesebb lapjaira.

Egyházunk élete

Az Országos Egyház székházában lévő irodáinkban végezve civil foglalkozásomat, szoros kapcsolatot tudok ápolni az Országos Iroda munkatársaival. Én ezt mindenképp hasznosnak érzem, és remélem, hogy nekik sincs terhükre. Köszönet illeti az országos irodaigazgatót és munkatársait az egyházi közélet és az adminisztráció digitális átállításáért, a járványügyi szempontoknak és előírásoknak megfelelően – gyakran a világi szervezeteket megelőzve. A testületi ülések megtartása többnyire zökkenőmentes volt, bár a zsinati ülések teljes elmaradása mindenképpen káros. Érdemes lenne átgondolni, hogy a jövőben, akkor is, amikor az élet – reménység szerint – visszatér a hagyományos kerékvágásba, a tapasztalatok alapján miként módosítunk az ülésezési rendeken, a napirendek kialakításán. A beszámolási időszak bizonyította, hogy az ülések hatékonyságát az online formára való átállás korántsem csökkenti annyira, mint amekkora könnyebbséget a gyakran több száz kilométeres utazások elmaradása jelent. A pandémiás időszak során tökélyre lehet fejleszteni az online ülésezést, aminek előfeltétele az ülések alapos előkészítése, a koncentrált ülésvezetés. A mai technikai feltételek mellett a zsinati ülések is megtarthatóak lennének online, javaslom, hogy ennek lehetőségét alaposan vizsgáljuk meg. Lássuk be: bármennyire is jól esik a személyes találkozás, a testvéri közösség megélésének nem elsődleges helyszíne a testületi ülés. Minden további nélkül elképzelhető lenne, hogy a jövőben, persze a napirendek jellegétől függően is, váltakozva kerüljön sor online és személyes jelenlétet megkövetelő ülésekre.

Örömmel nyugtázom, hogy a megnehezült körülmények ellenére sem csökkent számottevően egyházi ügyvitelünk hatékonysága. Ez kulcsfontosságú tényező egy olyan időszakban, amikor a 2020. március 14-én, a pandémiás helyzet ellenére is méltó körülmények között megkötött állami megállapodás körültekintő megvalósítása a feladat. Múlt évi jelentésemben köszönetet mondtam minden döntéshozó testületünknek, hogy a szerződés tartalmával kapcsolatban sikerült minden szinten teljes konszenzust teremtenünk. A beszámolási időszakban is nagy súlyt helyeztem arra, hogy ez így legyen. Mindehhez hozzájárult az Országos Iroda alapos előkészítő munkája, ami megfelelő szakmai érvekkel, adatokkal támasztotta alá, segítette az egyházpolitikai döntéseket.

A 2020. október 30-án megszületett kormányhatározat, mely több mint tízmilliárd forint felhasználásáról rendelkezik, látványos eredménye közös erőfeszítésünknek. Különösen fontosnak tartom, hogy sikerült orvosolni a kiscsoportos hittanoktatás finanszírozási nehézségeit, valamint hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem működésének és fejlesztésének támogatása is sínre került.

Az egyházkerületek közötti összhang jegyében tudtuk a parókiák és közösségi terek megújítását valóban a gyülekezetek igényeihez alkalmazkodva megtervezni. Azt pedig a világi közvélemény és a politikai döntéshozók felé is jelzésértékűnek tartom, hogy a kiemelt projektek között a piliscsabai Béthel és a helyi gyülekezet úgy építhet új templomot, hogy az egy nagyobb horderejű intézményi fejlesztés első lépése is egyben. Ennek célja, hogy a fővároshoz közel, kiváló közlekedési összeköttetéssel jutányos, de egyszerűségében is igényes szálláshelyek jöjjenek létre az ország minden részéből Budapestre látogató gyülekezetek részére, ugyanakkor közösségi tereivel az intézmény diakóniai, pedagógiai továbbképzések, konferenciák méltó helyszíne is lehessen. Többször egyeztettem Piliscsaba polgármesterével is arról, hogy a település sokszínű evangélikus intézményhálózata miképpen lehet a gyülekezetünk tagjain és az általunk odaszervezett látogatókon kívül a piliscsabai polgárok számára is használható közösségi tér.

Ugyanilyen jelzésértékű kezdeményezésnek tartom a szarvasi Tessedik-tanya megújításának elindítását, mely szintén a kiemelt projektek egyike. Meggyőződésem, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy Tessedik Sámuel halálának és születésének közelgő kerek évfordulói kapcsán ne csak a helyi gyülekezet számára jelentős evangélikus lelkészről emlékezzünk meg, hanem tegyük világossá minél szélesebb körben, hogy a közép-európai jelentőségű tudóst, a hazai mezőgazdasági képzés elindítóját, megszervezőjét is méltatjuk. Mivel a mezőgazdasági kompetencia jelenleg is hangsúlyosan és magas szinten van jelen egyházunk középvezetőinek körében, biztos vagyok benne, hogy az országos, mi több nemzeti ügyek iránti evangélikus elkötelezettség Tessedik által is képviselt hagyományának ápolása általánosan pozitív visszhangra talál.

Szintén jelzésértékű a gyenesdiási Kapernaum Szeretetotthon megújításának kezdeményezése, mely a határontúli magyar közösségek iránti elkötelezettséget és a diakóniai intézményi fejlesztést kapcsolja össze. Régi adósságot tudnánk törleszteni a felújítással, aminek szintén az országos érvényű hatása lenne.

A kormányhatározatban szereplő legnagyobb összeg óvodafejlesztésekre fordítódik. Ez számomra különös öröm, hiszen még magam is óvodás korú gyerekek apja voltam, amikor közel tíz évvel ezelőtt egy felügyelői jelentésemben az óvodafejlesztéseket, mint a fiatal családokat Isten igéjével megszólítani tudó egyház fontos eszközeit említettem. Elképzeléseink e területen világosan tükrözik gyülekezeteink ambícióját és teherbíró képességét, a világi hatóságokkal történt egyeztetések pedig végül visszajelezték igényeink megalapozottságát. Az megbeszélések lefolytatásáért köszönet illeti az oktatási Nevelési Osztály vezetőjét és munkatársait.

Az állami megállapodásban külön nagy fejezetet képez az evangélikus kórház ügye, ami egy külön napirend tárgya is. E helyen csak meg szeretném köszönni Cserháti Péter testvérünk és munkatársainak áldozatos és professzionális munkáját, amit a Zsinatnak benyújtott jelentése is egyértelműen tükröz. Fontosnak tartom leszögezni: korábbi világi állását, kórházigazgatói tevékenységét bíráló, a felügyelő miniszter által ellene indított alaptalan támadás, majd a felmentés megalapozatlanságát hangsúlyozó nyilatkozatunk olyan megnyilvánulás volt, ami ilyen helyzetekben a múltban is – tudom, miről beszélek – szükséges lett volna, és a jövőben is szükséges lesz, ha egy, az evangélikus közösségben évtizedek óta közmegbecsülésnek örvendő személy válik a megvadult közélet támadásainak célpontjává. Ez a minimum, amit ilyen helyzetekben meg kell tennünk. Ennek megfelelően egyházunk továbbra is maximálisan bízik Cserháti Péter egészségügyi szervezői, egyúttal egyházépítő munkájában. Kórházunk ügye ezekben a hetekben válik a szélesebb nyilvánosság előtt is ismertté azzal, hogy megjelent a tervezésre vonatkozó pályázati felhívás. Fontos, hogy az egyházi közvélemény magáénak érezze az ügyet, ezért a belső és külső kommunikáció nem pusztán az építés gyakorlati feladataira kell összpontosítson, hanem a diakóniai, spirituális tartalmak jelentőségére is. Ebben kulcsszerepe van a diakóniáért felelős püspöknek és a Diakóniai Bizottság elnökének, aki egyúttal a Johannita Rend ispotályosa is.

Az állami megállapodásban jelentős tételként megjelenő gyűjteményi raktár ügye egyelőre számos bizonytalanságtól terhelt, ami azonban a lehetőségek sokrétűségét is jelzi. Az állami oldalról lehetőségként felvetett acsai Prónay kastély összességében – egyház és kultúrtörténeti jelentősége miatt - vonzó perspektívát jelentene még akkor is, ha a maga a raktározás feltételei, elsősorban a Budapesttől való távolság miatt korántsem optimálisak. Egyelőre azonban nem sok esély látszik arra, hogy a gyűjteményi raktár kialakítására szánt összeg sokszorosát kitevő teljes műemléki felújítás, valamint a megfelelő szálláshelyek biztosítása egy új épületben reális perspektíva lenne. Továbbra is fontosnak tartom, hogy a raktár kapcsolódni tudjon egy olyan intézményhez, melyben amúgy is biztosított a folyamatos jelenlét. Ideális lett volna, ha a Rákóczi úti szlovák templomot sikerül megszereznünk, hiszen a fővárosi evangélikus örökség egy becses darabjáról van szó. Ez a lehetőség azonban egyelőre elenyészni látszik, mivel a magyarországi szlovák közösség kapta meg az épületet, ami abból a szempontból persze mégis csak örömteli, hogy szlovák nyelvű gyülekezetünk visszatérhet ősi fészkébe. További lehetőség kőbányai gyülekezetünk Vajda Péter utcai telke, ami azonban egy egyre népszerűbb lakókörnyezet, így akár egy evangélikus bérház felépítése is elképzelhető – de ez már egy teljesen más koncepció. Általában véve fontosnak tartom, hogy csak abban az esetben szerezzünk új ingatlanokat, ha azoknak komoly egyháztörténeti jelentősége van. Különben igyekezzünk a meglévő ingatlanállományunkat optimálisan kihasználni.

Összességében tehát azt gondolom, hogy az állami szerződéshez tartalmára vonatkozó egyházon belüli széles konszenzus világos és egyértelmű üzenetet küldött a világi döntéshozók és egyházunk népe felé: a Magyarországi Evangélikus Egyház tisztában van a múlt örökségének fontosságával, ugyanakkor a mai, a modernitás minden előnyével élő és nyűgével küszködő társadalom számára is érvényes üzenete van. Pozitív visszajelzést kaptunk ezzel kapcsolatban az állami oldal felelős tárgyalóitól is. A Magyar Falu és a Modern Városok Program keretében elnyert jelentős támogatások azt jelzik, hogy az elmúlt évek egyházvezetői erőfeszítései sikerre vezettek, ugyanakkor a józan egyházi megközelítés következtében a többségi társadalom vádaskodásával sem kell találkoznunk.

A fentieken kívül szeretnék még említést tenni néhány olyan fejleményről, amit egyházunk életében fontosnak tartok. Köszönöm az Evangélikus Országos Gyűjtemény munkatársainak, hogy a kezdeményezésemre megindult Igehirdetés-felhő projektet gondozzák. A közel ötven lelkipástori igehirdetés gyűjtemény beküldése persze még nagyon messze van attól, hogy felhívásunkat sikeresnek nevezhessük. Ezúton is kérek tehát mindenkit, hogy vegyük komolyan igehirdetőink fáradtságosan létrehozott szellemi hagyatékát, igyekezzünk minél több korábban elhangzott, leírt igehirdetés útját egyengetni a „felhőbe”.

A Schedius és Sztehlo ösztöndíjak meghirdetése, kiosztása pedagógusainknak a járványügyi helyzet miatti leterheltsége miatt nem lehetett igazán gördülékeny, mindazonáltal köszönöm az Oktatási és Nevelési Osztály munkatársainak, valamint a bíráló bizottság tagjainak az elszánást, áldozatos munkát. Továbbra is fontosnak tartom, hogy invesztáljunk a jövő generációba, igyekezzünk erősíteni egyházi kötődésüket, aminek persze fő helyszíne a helyi gyülekezet, ösztöndíjaink csupán szerény segítséget nyújthatnak ehhez.

Egyházunk anyagi helyzete az elmúlt évben kiegyensúlyozott maradt, a rendkívüli intézkedésekhez szükséges anyagi feltételek megteremtése zökkenőmentes volt. Az 1%-os adóbevételek növekedése érdekes fejlemény, aminek hátterét érdemes alaposan megvizsgálni. Intézményeink gazdálkodása néhány kisebb kivételtől eltekintve pontos és törvényes volt, amit a Gazdasági Osztály és a belső ellenőrzés minőségbiztosító tevékenységének is köszönhetünk. Minderre idén is igen pozitív visszajelzést kaptunk az Állami Számvevőszéktől.

A beszámolási időszak egyházi történéseivel kapcsolatban fontos még megemlíteni azt, hogy a múlt évi jelentésemben feladatként megjelölt kommunikációs felkészülés a 2021. évi népszámlálásra intenzíven megindult. Az Országos Iroda egyhangú támogatása mellett elfogadtuk a Roxer Kommunikációs Ügynökséggel közösen kidolgozott koncepciót, ami a reformáció ünnepéhez kapcsolódó püspöki megnyilatkozással már a megvalósulás útjára lépett. További fontos fejlemény, hogy az Országos Iroda és az elnökség kommunikációs tevékenységét egy új munkatárs is segíti. Szintén jelentős lépés, hogy áttekintettük a Luther Kiadó tevékenységét, s ennek során sajtótermékeink terjesztésének, a nyomtatott és/vagy digitális megjelenés dilemmájával is foglalkoztunk. Megkockáztatom, hogy a jelentési időszakban nem csupán az egyházépítés, -finanszírozás terén történtek a következő éveket meghatározó események, hanem jelentős lépést tettünk egyházunk kommunikációjának korszerűsítése felé is.

Örömteli és tartalmas esemény volt az egyházkerületi és -megyei felügyelőkkel november 6- án tartott online konferenciánk, amely ugyan nem tudta helyettesíteni a felügyelők hagyományos révfülöpi országos konferenciáját, de az állami megállapodás részleteinek ismertetésével, és még inkább a 2021-es népszámlálásra való kommunikációs koncepció közkinccsé tételével betöltötte feladatát. Jelentésem mellékleteként továbbítom Fábri György és Zászkaliczky Anna prezentációit, melyek országos adataink elemzését és a kommunikációs terveket foglalják össze.

Fontos, hogy nem pusztán egyházunk legfontosabb cselekvési területeit kell közösen meghatároznunk, amint tettük ezt az állami megállapodás kapcsán, hanem a Jézus Krisztusról és saját magunkról, egyházunkról való beszéd is csak akkor lehet hatásos, ha összehangoltan, minden szinten egymást segítve tesszük. Ezért fontos, hogy az elfogadott kommunikációs koncepció minden aktív egyháztagunk számára elfogadott és képviselhető legyen.

Kitekintés

2020-ban kizökkent az idő. Mivel sok mindent nem tudtunk, vagy nem úgy tudtunk megvalósítani, ahogy elterveztük, ezért idei terveink sokasága tolódik át a – reménység

szerint – egészségesebb, normálisabb 2021-es évre. Az elmaradt Szélrózsa, az Úrvacsora évének korlátozottan megvalósult programjai fontos feladatokat szabnak a jövőre nézve.

Ugyanakkor indokolatlan nagyravágyás lenne bármilyen konkrét programtervezés, hiszen az idei év elején sem sejthettük, hogy mi vár ránk március közepétől kezdve. Az azonban biztos, hogy fel kell készülnünk a személyes találkozások korlátozására, a keresztény evangélikus hitünk számára kulcsfontosságú közösség fogalmának átgondolására. Ennek jegyében mind a magas színvonalú, lélekkel teli tartalom, mind az ennek közvetítésére alkalmas infrastruktúra, vagyis az elektronikus eszközök megtalálása, beszerzése, terítése kulcsfontosságú. Ebbe beletartozik a honlapunk fejlesztése, munkatársi, tudósítói gárdájának bővítése éppúgy, mint a gyülekezetek életének, szolgálatának támogatása az online térben. Nem félnünk kell tehát a jövőtől, keseregnünk a korlátozott lehetőségeken, hanem rugalmasan meglátnunk a helyzetből adódó új lehetőségeket.

Végezetül, de voltaképp mindenekelőtt köszönetet mondok a diakóniai és oktatási intézményeinkben dolgozó minden munkatársunknak, akik a rendkívüli helyzetben képesek voltak helytállni, viselve a fizikai és lelki terheket. Köszönöm lelkészeink, felügyelőtársaim és minden munkatárs, gondnok, egyháztag erőfeszítését annak érdekében, hogy az emberek ne legyenek megfosztva Isten igéjének hallgatásától a kijárási és gyülekezési korlátozások idején sem. Hálás vagyok elnöktársamnak, a kerületi elnökségeknek, az Országos Presbitérium tagjainak és a Zsinatnak a nehéz körülmények között is megegyezésre törekvő, hatékony munkáért, az Országos Iroda igazgatójának és minden munkatársának, különösen is az oktatási és a diakóniai terület vezetőinek azért, hogy összefogták az intézmények működését, az egyházvezetést pedig folyamatosan és részletesen tájékoztatták a fejleményekről.

Hálát adva Istennek az elmúlt időszak eredményeiért, ugyanakkor segítségét kérve az előttünk álló feladatokhoz, kérem jelentésem elfogadását.

Erős vár a mi Istenünk!

2020. november 11.

Prőhle Gergely országos felügyelő

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!

Nyelvek

Főmenü

Egyház és közélet – A MEE országos felügyelőjének éves beszámolója – 2020.

Egyház és közélet – A MEE országos felügyelőjének éves beszámolója – 2020.

Share this content.

Hirdetés

Térképek

Közösségi oldalak

Főmenü

Egyház és közélet – A MEE országos felügyelőjének éves beszámolója – 2020.

Hirdetés

Térképek

Közösségi oldalak

Search Magyarországi Evangélikus Egyház

Keresés űrlap