– Mikor született a szószékoltár, és mi a magyarázata, hogy éppen az evangélikus templomokban lett jellemző berendezési tárgy?

– A válaszhoz a reformáció idejéig kell visszamennünk. Olyan korban született, amikor a reformáció képviselői keresték a legmegfelelőbb formákat a megreformált egyház tanításának kifejezésére. Az új templombelsőknek tükrözniük kellett a teológiai hangsúlyokat is. Az igehirdetés helye, a szószék; a két szín alatt vett úrvacsora helye, az oltár, illetve a keresztség szentségének a kiszolgáltatása, a keresztelőkút egy helyre, egymáshoz közel került. A sok mellékoltár és mellékkápolna megszűnt, fontossá vált az egységes tér és az úgynevezett kultuszközpont kialakítása. A szószék, az oltár és a keresztelőkút térbeli közeledése kifejezte, hogy máshová kerültek a hangsúlyok.

– Előtte hol voltak a hangsúlyok a berendezést tekintve?

– A katolikus templomban a szószék – ha volt – mindig a templom főhajójának a közepén kapott helyet. De mivel a reformáció céljával az igehirdetés és az igehirdető központi elhelyezése és magának a hirdetett igének a hangsúlyozása van összhangban, ezért a templom belső tere egységes tér formáját kellett, hogy felvegye, olyan térét, ahol a prédikáció és a prédikátor a templom minden szegletéből jól hallható és látható. A reformáció tanait követő eleink ugyanakkor a régi katolikus oltár funkciójából megőrizték és fontosnak tartották az úrvacsora két szín alatt való kiszolgáltatását. Ennek helyét, a szentélyt nem különítették el, az csupán egy-két lépcsővel emelkedett el a templom többi részétől. Ez azt jelenti, hogy keresték az ideális helyét ennek az együttesnek, és adódott a főhajó bejáratával szemben a templomtér ellenpontja: az oltár-szószék párosa. Innentől már csak az oltár és a szószék egymáshoz való viszonyának meghatározása és lehetséges összeépítése következett. Érdekes, hogy szószékoltárnak csak a 19. század végétől kezdték nevezni ezt a berendezési tárgyat. A legtöbb szószékoltár olyan korszakban született, amikor ez a kifejezés még nem létezett.

– Minek nevezték a korábbi időszakban?

– Oltár szószékkel vagy oltár, fölötte szószékkel. Két külön dolognak tartották, az asztalosok és ácsok azonban olyan ideális kifejezőformát láttak benne, amit építészeti elemekkel szépen egybefoglaltak. De nem volt kötelező a protestáns gyakorlatban a szószéknek és az oltárnak az egybeépítése, állhattak külön is egymás mellett. Számos evangélikus templomban ma is külön van a szószék, külön az oltár. A szószékoltár olyan egyedi megoldás, ami csak a lutheri reformációt követő evangélikus egyházra volt jellemző.

– Művészettörténészként miért a szószékoltárokat választotta kutatási témájául, mi fogta meg ezekben a tárgyakban?

– A reformáció idején és az azt követő időszakban a barokk, illetve a 18. század második felében a késő barokk élte fénykorát Nyugat-Európában és Magyarországon is. Érdekes volt számomra, hogy annak ellenére, hogy a barokkot szokás az ellenreformáció művészetének nevezni, az ebben a korban, az 1781-es türelmi rendelet után Magyarországon készült evangélikus szószékoltároknak szinte mindegyike az ellenreformációs barokk stílusában született. Ez gondolkoztatott el engem először. Hogyan lehetséges az, hogy a reformáció, amely küzdött a maga igazáért, átveszi az ellenreformáció stílusát? Így kezdtem bele ebbe a nagy kutatásba, amivel előttem még senki nem próbálkozott Magyarországon.

– Mi a hipotézise, miért választották a barokk stílust a reformált egyházban?

– Erre többféle válasz is igaz lehet. A barokk volt az utolsó olyan korstílus, amelyik egyetemesnek mondható a magyar művészetben. A töröktől visszafoglalt Magyarországot teljesen újjá kellett építeni, ez a 18. század elején gőzerővel indult meg. Falvakat, városokat kellett kialakítani, és ezt mind a barokk stílus jegyében tették. Akkor az összes templom, amit építettek, katolikus barokk templom volt. Annyira „beleivódott” ez a közhangulatba, a kultúrába, hogy a társadalom minden rétegét áthatotta. Tehát ez a stílus, amely a 18. század végére már kezd átalakulni és a felvilágosodás hatására, a klasszicizmus megerősödésével lehiggadni, az evangélikusok számára is elfogadható volt. Amikor a Kárpát-medencében az evangélikusok a türelmi rendelet után, a század végén végre megkapják a lehetőséget, hogy szabadon építkezhessenek, hogy a leginkább magtárakhoz hasonló oratóriumok helyett végre templomot építsenek, akkor teljesen természetes módon fordulnak az addig tiltott barokk formához. Mert milyen volt akkoriban egy átlagos templom? Mint a katolikus barokk templom. Tehát az átmenet teljesen egyértelmű volt. Természetesen nagyon hamar, a 19. század elejétől az egyre erősödő klasszicizmus hatására a stílus is megváltozik, és klasszicista stílusban épülnek a szószékoltárok, illetve átmeneti stílusjegyeket is mutatnak.

– Elmondható, hogy a szószékoltár magyar evangélikus sajátosság? Vagy Németországban is fellelhető?

– Nem magyar, hanem evangélikus sajátosság. Kezdettől fogva Németországban is nagyon sok helyen épültek szószékoltárok, hatalmas evangélikus barokk templomokban barokk, majd pedig klasszicista stílusban. Az a német tartományi főnemes, aki bevezette a protestáns evangélikus vallást a maga területén, a megfelelő pénzösszeggel is támogatta a hatalmas templomok építését, így aztán monumentális alkotások születtek. A magyar protestáns nemesség azonban sosem rendelkezett akkora anyagi erővel, hogy saját maga építse fel a templomait. Ezért minden egyes templom adakozásból, gyűjtésekből született. Érdekességük ezeknek a templombelsőknek, hogy a türelmi rendelet után egy időben, sokszor egymáshoz közeli falvakban felépült templomok berendezései is teljesen eltérő stílusjegyeket hordoznak. Ez is rengeteg kérdést vetett fel bennem, és a kutatásom során igyekeztem ezekre választ találni.

– Mivel ajánlaná leendő olvasóinak a könyvet?

– Ha az olvasó a kezébe veszi ezt a kötetet, akkor, remélem, ráeszmél arra, hogy milyen gazdag művészeti öröksége van evangélikus egyházunknak Magyarországon. Ma, amikor az egyház fogyásával kapcsolatban pesszimizmust sugalló adatokkal találkozunk, talán erőt adhat nekünk az a gazdag kultúra, ami mind a mai napig megtalálható templomainkban. Ugyanakkor kicsit a műemlékvédelem is sarkallt engem a könyv elkészítésére, hiszen nagyon sok olyan templom szerepel benne, amelyből elfogyott a gyülekezet. Talán ez az utolsó alkalom arra, hogy ha másként nem, fényképen megőrizzük ezeket a gyönyörű alkotásokat.

A kötet szöveges fejezeteit a fontosabb magyarországi szószékoltárokról készült színes fotók – Tordai Róbert és Véssey Endre képei – illusztrálják mintegy százötven oldalon.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2020. április 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.