Mennyire hiteles a fűtött szerkesztőségekben, a számítógép mögüli aggódás, az otthoni, biztonságos környezetben vívott, virtuális keresztes háború, vagy a templomot utoljára gyermekkorában látott komment-keresztény válogatás nélküli szitokáradata az ide érkezőkhöz, akik között sok a menekült testvér? Mindig egy interjúrészlet ugrik be ilyenkor, amelyet Fabiny Tamás adott a 24.hu-nak: „A keresztény Európa a szekularizálódással és az emberek elvallástalanodásával már megszűnt. Már bocsánat, de engem nem tud meghatni, amikor azok hullatnak krokodilkönnyeket a keresztény Európáért, akik nem keresztelik meg a gyerekeiket, nem járnak templomba, nem keresik a kereszténység útját, hanem csak a megszokások alapján keresztények, sőt, még úgysem azok, hanem csak az európai biztonságot élvezik.”

A április 1-jén a Déli Evangélikus Egyházkerület missziói napjának vendége volt Yasmen Canadey pakisztáni gyülekezeti munkatárs, aki saját megpróbáltatásain keresztül hitelesen és megrázóan mutatta be az üldözött keresztények sorsát.

Tovább a KötőSzó blogra.