A megnyitó beszédet Dorosz Dávid klímavédelmi és fejlesztési főpolgármester-helyettes tartotta, majd köszöntőt mondott Mártonffy Miklós Budapest főépítésze és Csapó Balázs a Budapesti Építész Kamara elnöke.

Ezt követően levetítésre került az a közel 20 perces kisfilm, amely a 24 érvényes pályaművet mutatta be.

A Bírálóbizottság (Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Mártonffy Miklós, Csapó Balázs, Csillag Katalin, Ferencz István DLA, Dr. Meggyesi Tamás, Sugár Péter DLA) értékelése szerint több kiemelkedő színvonalú, azonban különböző típusú alkotás érdemel elismerést, ezért a Nívódíj mellett két Kiemelt Dicséret és öt Dicséret adományozására tett javaslatot a bírálati folyamat során. Idén is azokat a kiemelkedő ötleteket, elképzeléseket díjazta, amelyek méltóak a város múltjához, meghatározzák a jelenét és követendő válaszokat adnak a jövő kihívásaira.

A beérkezett pályaművek mindegyike példa arra, hogy nagy számban jelennek meg Budapesten értékes, mintaértékű építészeti alkotások, amelyek nem csak egy-egy épület életre hívását vagy megújulását szolgálják, hanem formálják azok környezetét és gazdagítják Budapest településképi arculatát. Ezek az épületek azt is bizonyítják, hogy tervezőik elhivatottan és kiemelkedő minőségben művelik szakmájukat, amivel megfelelnek Budapest Építészeti Nívódíja által meghatározott magas mércének.

A Budapest Építészeti Nívódíja 2019 elismerést megtestesítő gravírozott rozsdamentes acél plakettet nem csak a tervezők, hanem a megbízó is átvehette abból a célból, hogy az, a díjazott épületre is kikerülhessen. A tervezők ezen kívül díszoklevelet és pénzjutalmat vehettek át.

A Kiemelt Dicséretben és Dicséretben részesült pályázók díszoklevelet és pénzjutalmat kaptak.

Kastélydombi Luther-kápolna

Bemutatkozás:

A kortárs templomépítészet az egyszerűségre, a racionális, tiszta belső terekre és formákra törekszik. A Kastélydombi Luther-kápolna sem pazarló, különleges formájával, érdektelen, felesleges díszítésével vonja magára a figyelmet, hanem a liturgikus funkció egyszerű építészeti megformálásával. Hely, ahol az ember legmélyebb önmagát ismerheti meg, kapcsolatba léphet Istennel, embertársaival, és a művészet segítségével harmóniába kerülhet a körülötte lévő világgal.

Laudáció:

Példázat a téralkotásról: Pestszentimre főútja mellett, az egyik saroktelken, kertvárosi környezetben, apró családi házak között épült fel a kápolna, maga is egy családi ház, a parókia telkén. A környezet léptékét megtartotta, de a szakrális funkcióhoz méltó ünnepélyességgel: az Isten háza egyszerű, monumentális, tiszta. A szinte egy tömbből faragott kő hatását keltő templomtér, a tőle távolabb, a sarkon magasodó karcsú harangtorony, az őket összekötő kerítés mint kolonád, és az általuk közrefogott terecske a környezetre is kisugárzóan harmonikus együttest alkot. Az erőteljes kerítés mögött a templom előtere intim városi térré nemesül: olyan találkozóhellyé, amely védett, de ugyanakkor hívogató is. A háromosztatú bejárat a templomteret misztikus, szűrt fénnyel sugározza be, mint a szentélyt a felső megvilágítás. A homlokzati anyagok, a fémlemez, a szálcement, a fa, a nyersbeton és a horganyzott acél puritán, akár a belsőben a fehér falak, a világos faés padlófelületek. Mindezek tökéletes téri keretét adják a lelki elmélyülésnek, az Istennel való találkozásnak. Izgalmasan kapcsolódik a templomtérhez a gyülekezeti tér, ahol világiasabb szívvel lehetünk, és ami egyben a gyermekek tartózkodási helye is az istentiszteletek alatt. Ahogy a megújulni vágyó egyház nyúlt vissza az evangéliumi gyökerekhez, úgy nyúl vissza a terv az ókeresztény téri mintákhoz. Hogy ez tudatos lenne? Lehetne is, de a szellemi erőfeszítésen túl talán inkább a lelki hangoltságban találhatunk rá az igazi magyarázatra