A budapesti Insula Lutherana részeként működő iskolát 1992-ben kapta vissza a Magyarországi Evangélikus Egyház az 1952-es államosítás után. A november 18-i, szombati jubileumi alkalom Deák-nappal kezdődött, ahol tizenöt öregdiák tartott előadást az érdeklődő tanulóknak. A fakultatív tanórákon egyebek mellett a hegymászás szépségeiről, az újságírás kihívásairól, a közlekedésmérnökök munkájáról, vagy a gyógytornászok, konduktorok hivatástudatáról beszéltek az előadók. 

Ezt követően 11 órakor ünnepi istentisztelet kezdődött a Deák téri evangélikus templomban.

Gáncs Péter elnök-püspök, Máté evangéliuma 6,33 alapján: „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” prédikált, megemlítve, a 25 év és a 25. zsoltár érdekes kapcsolatát, a Bibliaolvasás, a tanítás, a megismertetés, a vezetés fontosságát. Gáncs Péter kiemelte a latin mondást: „nem az iskolának, az életnek tanulunk” kiegészítve, hogy a Deák téri gimnázium tanulói az „örök életnek” tanulnak. A püspök végül felhívta a figyelmet az oltárképre, melyet minden diák hétfőnként az áhítatokon, máskor pedig az istentiszteleteken láthat. A püspök úgy fogalmazott: ez az oltárkép egy selfie, és Raffaello híres képén, a Krisztus színeváltozása című festményen középen van egy hely, ahova mindenki oda képzelheti magát, mert fontos tudnia, hogy ott lehet Krisztus mellett.

A prédikációt követően Kézdy Edit, az iskola igazgatója köszöntötte az ünneplőket, majd átadta a Sólyom Jenőnek, az igazgató tanács kezdetek óta hűséges és oszlopos tagjának a Pro Schola-díjat. Sólyom Jenő köszönőbeszédében kihangsúlyozta, hogy az nem gond, ha a diákok semmit nem tudnak az igazgatótanácsról, hiszen akkor nem kerültek még fegyelmi üggyel eléjük, illetve az igazgatótanács lényege, hogy a háttérben, nyugodtan, láthatatlanul tudja végezni a munkáját. 

A templomi ünnep végül Zászkaliczky Péter evangélikus lelkész, az iskola egykori hittantanárának gondolataival zárult. Zászkaliczky Péter az iskola 25 évvel ezelőtti indulásáról, a kezdeti nehézségekről, majd a folyton gyarapodó épülő gimnáziumról beszélt. Kiemelve azt, a huszonöt évvel ezelőtti, első megnyitó istentiszteleten is elhangzó Lukács evangéliumi igeszakaszt (Lk 12,32): „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Jézus szavára pedig mindig építeni lehetett, és ez nekünk elég volt, mindig elég – zárta szavait Zászkaliczky Péter.

Az istentiszteletet és a köszöntőket követően a gimnázium épületében folytatódott az évforduló ünneplése. Megtelt a díszterem Bence Gábor örömzenélésre, ahol a karnagy többszólamú dalokkal énekeltette meg a volt diákokat. 

Ezután mutatták be hivatalosan a jubileumi évkönyvet. Prőhle Gergely egyházunk országos felügyelője a kötet laudációján túl – melyből mások mellett kiemelte Koczor Tamás iskolalelkész írását, valamint a Schulek Mátyással készült interjút is – , az iskoláról is beszélt, melyben szerinte igen fontos, hogy az „egyéniség erejét hagyják érvényesülni”, mely a gimnáziumban dolgozókat dicséri. 

A könyvbemutatót követően újra beülhettek öregdiákok az iskolapadba, és részt vehettek volt tanáraik irodalom, fizika vagy épp biológia óráján. A színes programok között lehetőség volt Schulek Mátyás korábbi igazgató fogadóóráján is részt venni, vagy megtekinteni az érettségi dolgozatokat. 

Délután három órakor gálaműsort tartottak, melyen felléptek a gimnázium volt művésznövendékei, énekkel, zenével, tánccal örvendeztetve meg a közönséget. 

Az egész napos ünnepség osztálytalálkozókkal zárult, és akinek még nem volt elég a sok élmény, a folyósokon járva izgalmas kiállításon ismerkedhetett meg a színjátszó kör elmúlt évtizedével, de tanároktól és egykori diákoktól kapott relikviákban is lehetett gyönyörködni.