Török Szabolcs, a Semmelweis Egyetem EKK Mentálhigiéné Intézet igazgató-helyettese, a SZCSLE Egyesület elnöke és Farkas Péter, a NCSSZI főigazgatója köszöntőjét követően Bagdy Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem professzor emeritusa tartott előadást A családról alkotott felfogások és szövődményeik napjainkban címmel. A pszichológus előadásában korunk értékválságát jellemezve kiemelte, hogy abban az esetben, ha nem tudjuk állandó normához kötni életünket könnyen kiüresedünk és nem az igazság útján járunk. (A professzor emeritus előadásáról részletesen Családról és értékrendről tartott előadást Bagdy Emőke című írásunkban olvashat.)

„Több felmérés alapján is kimondhatjuk, hogy a gyermekvállalási vágy és a tényleges gyermekvállalás között Magyarországon nagy az eltérés” – fogalmazott Dávid Beáta. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének intézetigazgatója az 1987-ben az MTA Szociológia Kutatóintézete Losonczi Ágnes által vezetett munkacsoportja eredményeire támaszkodva mutatott rá a rendszerváltást megelőző és az azt követő gyermekvállalási szándékra. Az előadás fókuszában a fiatalok családalapítással és gyermekvállalással kapcsolatos elképzeléseinek feltárása állt. A szakember kiemelte, hogy ma Magyarországon a házaspárok átlagosan két gyermeket terveznek. „A kimutatás egyik érdekessége, hogy a megkérdezett férfiak több mint 10%-a azt mondja, hogy a nőtől függ, hogy lesz-e még gyermekük. Fordítottan ilyen megállapítás – hogy a férfitől függ – nem volt” – hangsúlyozta Dávid Beáta. Az immáron közel harminc évre támaszkodó felmérések alapján az intézetigazgató kiemelte, hogy „a gyermekvállalási normák között nagyon nagy változás történt, a kutatások azt mutatják, hogy a gyermekvállalás ma a fiatalok között nem trendi.” A családalapításról szóló döntésben ma a biztonság, érettség és tudatosság hármasa a meghatározó. Dávid Beáta kitért arra is, hogy a 24-25 éves korosztálynál végzett felmérések rámutatnak arra, hogy a szülőkkel való beszélgetésekben nem, vagy nagyon ritkán kerül elő a családalapításról szóló társalgás: „A megkérdezettek legnagyobb része szinte kizárólag a munkáról, álláslehetőségekről, továbbtanulásról beszél szüleivel. Ma a szülők nem kérdezik gyermeküket a családról, párkapcsolatról, gyermekvállalásról. Ez nagyon szomorú helyzet, mely az oktatási rendszer által is kitolt gyermekvállalási kort tovább bonyolítja.”

„A férjem mindig egy fiút szeretett volna. Végül öt lányunk lett!" – A gyerekek nemére vonatkozó preferenciák, és azok demográfiai hatásai Magyarországon címmel Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Intézet igazgatóhelyettese és Csapodi Csaba matematikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. A nemek közötti különbséggel kapcsolatban Kapitány Balázs kiemelte, hogy „egyes térségekben különböző preferenciák vannak, de globálisan az derül ki, hogy ma is a fiú preferálása a legerősebb.” Az igazgatóhelyettes megállapította, hogy „a mai tudományos ismereteink szerint a történelemben nagyon nagy volt a lánygyermekek megkülönböztetése, sok kultúrában a 20. század elején még mindig elfogadott volt a gyermekgyilkosság. A hagyományos magyar paraszti kultúrában a 19. század második felében és a 20. század elején még mindig megfigyelhető volt a nem kívánt lánygyermekek meggyilkolása.” Kapitány Balázs hangsúlyozta, hogy ez alapvetően a család anyagi helyzetére, az örökösödési kérdésre vezethető vissza. A 20. század második fele változást hozott, az ultrahangkészülékek elterjedésével és a hatodik hétben elvégezhető vértesztekkel elindult egy radikális szelektív abortusz. „Világszinten évente 1,4 millió lánygyermek esik áldozatul a szelektív abortusznak. A felmérések alapján ma Indiában, Pakisztánban, és Kínában a legerősebb a nemi alapon megkülönböztetett abortusz, míg Európában Albániában, Montenegróban és Macedóniában végeznek ilyen fajta tömeges terhességmegszakítást” – állapította meg az előadó. Az igazgatóhelyettes az ezt a folyamatot megelőző intézkedésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „erre későn reagált a jog. Bár egyre több helyen tiltják a gyermek neme alapján végzett szelektív abortuszt, a számok jelzik, hogy a tiltás önmagában nem elegendő.” Csapodi Csaba a magyarországi helyzettel kapcsolatban kiemelte, hogy „az élve születések arányában a 70-es évek óta nem mutattak ki torzulást. 2011-es népszámlálás preferenciája alapján a magyar lakosság túlnyomó része szeretné, ha legalább egy fiú és egy lány lenne a családban.” A matematikus hangsúlyozta, hogy egy 7036 fős felmérés alapján azt látják, hogy a gyermekvállalás előtt álló párok kétharmada úgy nyilatkozott, hogy nem számít nekik, hogy milyen nemű lesz a gyermekük, míg a fennmaradó egyharmadnál a fiú preferencia érvényesül.

Családmodellek változásai a 21. században címmel Purebl György tartott előadást. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet klinikai igazgatóhelyettese megállapította, hogy az egyszülős családok, valamint a gyermeket kevésbé vállaló családok általában a gazdaságilag erősebb térségekben figyelhetőek meg tömegesen. „Minél jobb lét van, annál kisebb a gyermekvállalás. Ennek hátránya, hogy egyedül maradnak, hiszen nem kapnak családi segítséget” – fogalmazott az előadó. A szülői aggódás, túlvédés vonatkozásában az igazgatóhelyettes kiemelte, hogy „a szülői szorongás kárt okoz: így a gyermeknek nincsenek személyes döntési lehetőségei, a gyermek könnyen dependens – személyiségzavarban szenvedő embert a más személyektől való átható, passzív függőség jellemzi (a szerk.) – lesz. Megállapíthatjuk, hogy túlvédett gyermek nem lesz túlvédve, hanem veszélyben lesz, hiszen a szülők elveszik tőle az önállóság lehetőségét.”
A család mai helyzetével, társadalmi megítélésével kapcsolatban Purebl György hangsúlyozta, hogy nélkülözhetetlen a házastársi kapcsolatrendszer megerősítése. „Ma sokkal kevesebb segítsége van egy házaspárnak, mint korábban volt. Míg régen nem volt más választás, a házaspárok elfogadni tudtak és több minőségi időt töltöttek együtt, addig mai kultúránkban a választás saját szempontok alapján történik, míg a minőségi idő csökken.” Az előadó a házaspároknak az egymás felé biztosított bizalom fontosságát, a problémák közös megoldására tett kísérleteket, a nyílt és direkt kommunikációt, a közös és minőségi időtöltést javasolta. Purebl György kiemelte, hogy míg a problémáinkat gyorsan közöljük, addig a pozitív érzések kommunikálása társadalmunkban nagyon ritka. „Kerüljük a gondolatolvasást, higgyük el, hogy a másik is változik! A kapcsolat egyik legfontosabb eleme a szeretetnyelv gyakorlása: kérdezzünk, fedezzük fel a másikat, aktív figyelemmel legyünk felé, a szóbeli dicséreteket, ajándékokat ne hagyjuk el, és legyünk minden nap figyelmesek!” – tanácsolta. Az igazgatóhelyettes kiemelte, hogy mai korunk új családmodelleket eredményezett, így a most gyermeket vállaló generáció nem, vagy nagyon nehezen tud szüleitől mintát átvenni: „teljesen új helyzetben kell a veszélyeztetett kapcsolatban a nehézségek fölé emelkedni. Hogy ez jó irányban történhessen, ahhoz állami és civil szinten is egyaránt a legtöbb segítséget kell megadni a családoknak.”

Földvári Mónika, NCSSZI Családpolitikai és Kutatási megbízott igazgatója és Szombathelyi Szilvia, az NCSSZI Családpolitikai és Kutatási Igazgatóság kutató-elemzője A modern család problémai a nemzetközi médiában – kampányok elemzése címmel tartott előadást. „Korunk társadalmi változásai, melyek átrajzolták a családok életének feltételrendszerét, nagy kihívást jelentenek a szülők számára. A családokat érintő jelentős munkaerőpiaci, életmódbeli, érték-és attitűdbeli változások, a társadalmi elvárások változásai következtében egy olyan közegben kell boldogulniuk, amely gyökeresen eltér attól, amiben szocializálódtak. A modern szülők egyik legnagyobb problémája a szülősséggel kapcsolatos társadalmi elvárásoknak való megfelelés, jellemző egy elbizonytalanodás a szülői szerepekben, irreális elvárások megfogalmazása a szülőség és a munka összeegyeztetésének területén” – hangsúlyozta Földvári Mónika. Az előadó egy amerikai kampányon keresztül mutatott rá arra, hogy miként lehet a szülői képet pozitívan formálni. A „Plum – Őszintén a szülősségről” kampány arra irányul, hogy a szülői megfelelési kényszereket lebontsák és a szorongás helyett minél inkább a teljes élet megélését éreztessék. „Egy szülő sohasem tud a médiában bemutatott »tökéletes« apa vagy anya lenni. Amennyiben ezt egy szülő elfogadja, akkor felszabadul az ez által keltett szorongástól és több örömet él meg. A szülők támogatásával a gyermekek későbbi problémái megelőzhetőek, így különösen fontos, hogy a közösség támogassa a szülőket” – emelte ki az igazgató. „Queensland - Beszélgessenek a családok!” címmel hirdettek Ausztráliában is kampányt, mely az amerikaihoz hasonlóan a szülői szerep megbecsülésére, az egymásra és a kapcsolatra fordított minőségi időre hívja fel a figyelmet. „Mindannyiunk felelőssége, hogy élmény legyen a szülőség!” – fogalmazott a kampánnyal kapcsolatban Szombathelyi Szilvia. Egy 1300 családos felmérés alapján – melyben arra keresték a választ, hogy milyen igényei vannak a szülőknek – kimutatták, hogy a szülők stresszes dologként írták le a szülőséget. A megkérdezettek 79%-a nyilatkozott úgy, hogy segítségre lett volna szüksége, ebből 66% segítséget is kért. A kutatás figyelemfelkeltő eredménye, hogy a segítséget kérők 60%-a mondta azt, hogy nem tudja, hogy kér-e később is segítséget, mert bizonytalan, vagy szégyelli, hogy problémái vannak. „Ezért fontos a jó szakember, valamint a figyelemfelkeltő kampány! Le kell küzdenünk a szülők szorongását, nem szidni kell, vagy hibáztatni a szülőt, hanem tanácsolni, szeretettel körülvenni!” – figyelmeztetett a szakértő. „A szülői szerep dilemmája a modern társadalomban mindemellett az is, hogy az önmegvalósítás és elköteleződés mennyire egyeztethető össze. A pozitív szülői kampányok arra irányulnak, hogy a szülő ha az igényeire figyel, az a gyermeke boldogságának az alapját is jelentheti. Azaz a gyermekvállalás bár sok tekintetben lemondással is jár, de egy teljes élet élhető meg általa” – hangsúlyozta az előadó. Szombathelyi kiemelte, hogy „a szülőség anya és apa közös ügye, együtt nagyon sok elvárásnak lehet megfelelni. Ugyanakkor a közösség maga is felelősséggel tartozik egyes tagjai iránt, így fontos, hogy időről időre különböző csoportok, közösségek segítsék a családot.”

A vándorkonferecia zárásaként az egyesület alapító tagjainak bemutatkozására nyitott kerekasztal formájában került sor. Turjányi Katalin, a SZCSLE Egyesület főtitkára az alapítás körülményeit foglalta össze: „Az egyesületet olyan magánszemélyek hívták életre, akik főfoglalkozásként, vagy civil tevékenységként mentálhigiénés munkát folytatnak. Az általunk képviselt projekteket szeretnénk az Egyesület keretein belül összehangolni, majd közös erővel még hatékonyabban képviselni a mentálhigiénét a családon belül, de az élet minden más területén is.” (az egyesület alapításáról Megalakult a Szövetség a Családok Lelki Egészségéért Egyesület című cikkünkben olvashat részletesen.)

A kerekasztal résztvevői voltak: Bagi Krisztina, a NCSSZI főigazgató helyettese, Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója, Hortobágyiné Dr. Nagy Ágnes orvos, a Családi Életre Nevelés (CSÉN) Program létrehozója és működtetője, Keresztes Ilona, a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Komlósi Piroska, a KRE BTK TKT Intézet docense, Székely András, a SE Magatartástudományi Intézet munkatársa, Török Szabolcs, a SE EKK Mentálhigiéné Intézet igazgató-helyettese és Turjányi Katalin, a SZCSLE Egyesület főtitkára.