Az istentisztelet előtt ismét a harsonáké volt a fő szerep, akiknek előjátékára vonutak be a csarnokba az istentisztelet szolgálattevői. Az istentisztelet különböző részeiben ugyanis világi és egyházi vezetők szolgáltak.

Ryszard Bogusz püspök bevezetője után a gyónási ének és imádság következett, majd a feloldozás és gyülekezeti ének után magyarul hangzott el a 100. zsoltár. A Kyrie és a kollekta imádság után az apostoli lekció és az evangélium felolvasására került sor. A Niceai hitvallás közös elmondása után került sor a prédikációra, amelyet Jerzy Samiec az első Thesszalonikai levél 5. fejezetének 3. és 18. versei alapján tartott.

A püspök kitért arra, hogy az idei találkozón különös hangsúllyal kerülnek szóba a 25 évvel ezelőtti események, amelyek radikálisan megváltoztatták Európa arculatát. „Egy olyan találkozón, amelyen kontinensünk számos régiójának képviselői vesznek részt, nem kerülhetők meg ezek az események” - hangsúlyozta, majd anélkül, hogy elmélyült volna a történelmi visszatekintésben, a lengyelországi kerekasztal és a berlini fal leomlását emlegette, valamint azt, hogy mennyire fontos az, hogy ezek a radikális geopolitikai változások háború, katonai konfrontáció, vérontás és emberi áldozatok nélkül történhettek meg.

„Ha visszanézek az elmúlt 35 évre, és mindarra, ami ezalatt történt, úgy látom, hogy különös ajándékot kaptunk az Istentől. Olyasmit, amivel nem is vagyunk teljesen tisztában. Meggyőződésem, hogy csak Isten kegyelme folytán mehettek végbe vértelenül ezek a változások. Arról is meg vagyok győződve, hogy a Mindenható választott népének imáira. Éppen úgy, ahogy válaszolt a zsidók imáira is, amikor egyiptomi fogságban voltak” - mondta Samiec, majd kitért II. János Pál pápa imádságára, amelyet Varsóban mondott: „Áraszd ránk Lelkedet, újítsd meg a föld - e föld - színét. Isten azonban nem ezt az egyetlen imát, hanem felekezeti és nemzeti hovatartozástól függetlenül számos keresztyén imáját hallgatta meg kegyelmesen.

A püspök válaszolt az e gondolatokkal talán vitázni szándékozóknak is: „Természetesen sokan vitathatják állításomat és mondhatják,hogy a szabadságért küzdő emberek bölcsessége, a nyugati hatalmak vezetőinek határozottsága vagy a kommunizmus bukása vezetett a hatalom átadására. Az efféle érvelés - visszautalva Izréel népének a fogságból való szabadulására - a Sínai-hegy alján történtekre emlékeztet. Ott a türelmét vesztett nép aranyborjút öntött magának és azt hirdette, hogy ez az isten, aki kivezette őket a fogságból.”

A püspök annak a bizonytalanságának is hangot adott ezután, hogy Európa jelenlegi helyzete emlékeztet az igehirdetés alapjául szolgáló páli levélben megfogalmazottakra.

„Úgy látom, mintha az európaiak meg lennének győződve arról, hogy a béke, a jólét, a biztonság, a fejlődés az emberiség léténekvégéig garantálva van. ... Ez az önteltség azonban a szakadék szélére sodor. ... Az istenhitet elvető Európa katasztrófába rohan. Ennek első tünetei már látszanak. A befolyásért folytatott harc, a szélsőséges nézeteket valló csoportok erősödése, a radikalizálódás, a katonai összeütközések veszélye.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy ez az európai keresztyén találkozó a visszatérésre hívhatja fel a figyelmet. „Térjünk vissza az imádsághoz. Térjünk vissza a Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz. Újból tegyük őt Urunkká, akire rábízzuk életünket, de nemzeteink sorsát is. És ami a legfontosabb köszönjük meg Neki mindazt, amivel megajándékozott. ... A keresztények felelőssége, a mi felelősségünk az imádság, mert nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. A mi felelősségünk az is, hogy hirdessük: csak Krisztussal van jövőnk. Ha elhagyjuk a Megváltót, elvetjük az élő víz forrását is. A legjobb, amit országainknak és Európának adhatunk, az az imádság” - zárta prédikációját a püspök.

Az egyetemes könyörgések után az úrvacsorai liturgia vette kezdetét. Ezt közösen mondott imádságok és énekek tarkították. Több ezren vették magukhoz Jézus Krisztus testét és vérét. Felemelő alkalom volt ez.