Az igehirdetés alapmotívumát az 1989 óta Csengődön szolgáló Nagy Veronika lelkésznőtől vett idézet nyújtotta, melyben a falusi gyülekezet terveit és reményeit így fogalmazta meg: „Utakat és hidakat szeretnénk építeni egymáshoz.” Gáncs Péter Zsolt 138,2 alapján hangsúlyozta, hogy először felfelé kell építkeznie a gyülekezetnek, Isten előtt leborulni és nevét magasztalni, majd ezután gyógyulhatnak egyéni életek, emberi kapcsolatok.

A bevezető liturgia szolgálatát a csengődi gyülekezetből származó lelkészek – dr. Szentpétery Péter teológiai tanár, a templomépítő lelkész fia, Smidéliuszné Drobina Erzsébet surdi lelkész, az évtizedeken át hűségesen szolgáló Mariska néni lánya és Hulej Enikő kecskeméti másodlelkész – végezte. 

A templomszentelésre Szentpétery Péter lelkész annak idején kis verset írt, amellyel az egyik gyermek fogadta a püspök bácsit. Az akkori kislány, Szlama Jánosné kísérte ma a hittanosokat, Dukai Benjámint és Hordós Gabriellát, akik ugyanezzel köszöntötték a jubileumon a főpásztort.

Ötven évvel ezelőtt a harangot egy 13 éves fiú húzta meg. A jelenleg felügyelői tisztet betöltő Kállai István volt az, aki 2013-ban is harangszóval jelezte az ünnepség kezdetét. 

A templomépítő bizottság elnökének, a közel fél évszázadon át felügyelőként szolgált Nemes Lászlónak az özvegye régi fotókkal járult hozzá a nehéz időszakban megvalósult építkezés eseményeinek felelevenítéséhez.

Osztoztak a csengődi evangélikusok örömében a falu és az egyházkerület vezetői, a társgyülekezethez tartozó páhi, kaskantyúi, döbrögeci és akasztói testvérek és a megye lelkészei. S az ökumenikus hagyományok méltó folytatásaként jelen volt Pénzes Péter református lelkipásztor, és a gyülekezeti éneklést a helyi katolikus plébános, Szaniszló Tibor kísérte orgonán.