Az embereknek derűt csal az arcára, ha szembe találják magukat egy-egy érdekes, vidám hirdetéssel, de ez nem jelenti azt, hogy el is kötelezik magukat az ügy mellett. Akik pedig már előre eldöntötték, hogy hova szánják a támogatásukat, azoknak meg nem is igazán fontos, hogy milyen figyelemfelhívó képek jelennek meg előttük. Nem az alapján választanak. Kinek is szól valójában a kampány? Azoknak az embereknek, akik bizonytalanok, akik keresnek valamit.

Az állami iskolákban, óvodákban történő hitoktatás kapcsán számos érdekes esettel kerülhetünk szembe. Olykor negatívak, de azokra ki akar emlékezni?! Sokkal meghatóbbak számunkra azok, amikor egy édesanya a hitoktatás végén, mosolygós arccal lép oda a hitoktatást végző személyhez, és hálás. Egy olyan családról van szó, ahol eddig a hitéletük ápolására nem sok hangsúlyt fektettek, de a kislányukat beíratták az óvodai hittanfoglalkozásra, ártani, nem árthat alapon. Az apró gyermek, minden héten beszámol otthon, hogy aznap mi hangzott el a játékos alkalmon, és megtanította szüleinek azt az imádságot, ami a foglalkozás keretét biztosítja. Az édesanya büszkén mesélte, hogy a mindennapjuk részévé vált a közös imádkozás és úgy érzik, szeretnének bekapcsolódni abba a közösségbe, amely ilyen hatással volt kislányukra és ez által rájuk is.

Szerintem ez az, ami a kampány lényege, nem a díszes szórólapok, a vicces kisfilmek, amelyek eredményeket érhetnek el. Nem elég beszélni valamiről, hanem azt is meg kell mutatni, hogy mindezek hátterében mi rejtőzik. Elengedhetetlen a figyelemfelkeltés, de nem elegendő.

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” (1Jn 3, 18). Mosolyogni az tud igazán, aki már megtapasztalta a mi Urunk szeretetét, és ez az a cselekedet, amely őszinte és hívogató lehet mások számára. Megmutatni azt a vidámságot, amely őszintén árad a közösségből, amelynek részesei vagyunk. Ez által cselekedjük azt, ami a feladatunk a világban, a szeretet hangján szólni másokhoz, hogy ők is meg akarják ismerni mindazt, aminek mi is részesei vagyunk. Ezáltal válik az emberek számára fontossá valami, amit támogatnak, hiszen otthon érzik magukat, és örömmel építkeznek tovább közösen.