Ezzel szemben a felmérésben megkérdezett férfiak kilencvenhat százalékát egyáltalán nem izgatta ez a kérdés: a válaszadók ötvenkét százaléka számára közömbös, van-e párjukon szépítőszer, negyvennégy százalékuk pedig kifejezetten annak örül, ha a társukon semmi festék sincs. Ehhez képest igencsak megdöbbentő eredményt mutat egy szintén a témával foglalkozó angol kutatás: húsz férfiból egy még sosem látta párját smink nélkül.

De mire is való a smink? Csinosításra, az esetleges hibák eltakarására, a vonzerő növelésére, így az önbizalom és a magabiztosság erősítésére. Elsősorban ez is olyan női dolog – legyinthetnek a férfiak, hiszen egy négy évvel ezelőtti statisztika szerint a modern világban a tizennyolc évesnél idősebb nők több mint nyolcvan százaléka használ kozmetikai szereket arca csinosítására.

Amióta ezeket a számadatokat olvastam, nem tudok szabadulni egy olyan bibliai történettől, amelyben fontos szerepet játszik a smink – ráadásul férfiak viselték. Mert jobbnak akartak látszani, mint amilyenek valójában voltak. A láthatatlan sminkjükkel takarták el hibáikat, s ezáltal az önbizalmuk is jócskán megnőtt. „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” – tették fel vizsgáztató kérdésüket a bűnös asszonyt Jézus elé rángató férfiak.

Ám a Mestert nem tévesztette meg az írástudók és farizeusok láthatatlan sminkje, az ő szemei rögtön látták emberi gyarlóságukat, kendőzni kívánt bűnösségüket. Ő még ekkor sem ítélkezett. Elfogadta őket olyannak, amilyenek, de azért eléjük tartott egy önvizsgálati tükröt. „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” – mondta válaszul nekik (Jn 8,4–5.7).

S velünk mi a helyzet? Mi hányszor merünk smink nélkül a Mester elé állni? Vagy mi is inkább a kifogások szépítőszereivel próbáljuk elfedni korrigálásra szoruló testi-lelki-jellembeli hibáinkat – akár még éjszaka is?

DÖBRENTEY ILDIKÓ

Smink nélkül

Uram, a héten Budapesten volt dolgom,

s már előző éjjel is ott aludtam.

A reggeli ébredés után

mit veszek észre?

– Az egész piperetáskámat

itthon felejtettem, Héregen.

Fogkefém még csak akadt,

de sehol egy kis púder,

egy csöpp rúzs,

még csak egy hajkefém se volt!

Ott állok korán reggel,

az üzletek zárva

– mit tegyek?

Uram, én majdnem pánikba estem!

Az ujjammal valahogy megfésülködtem,

aztán elindultam a megbeszélésre,

ahol a nőknek íratlan szabály egy kis smink

és rendes frizura.

Uram, köszönjük,

hogy Előtted nem kell kendőznünk magunkat!

Hiába is tennénk, hiszen Te úgyis ismered

a ráncainkat, az anyajegyeinket, a szeplőinket!

S ha kérdezné valamelyikünk:

Hogy tetszem neked, Uram?

Te azt felelnéd:

Szép vagy, gyermekem!

A legszebb vagy!

Köszönjük, Uram,

hogy elfogadsz bennünket

testi-lelki rútságainkkal együtt is!

Elfogadsz, szeretsz, bátorítasz,

és fáradhatatlanul tanítasz.

Reméljük, nem hiába. Ámen.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2020. április 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.