Az előttünk álló ökumenikus imahéten mind az evangélikusok, mind a katolikusok számára fontos, hogy tágabb körben is beszélgetéseket folytassanak egymással és a világméretű reformáció évében megtartandó közös rendezvényekről is informálódjanak.

A 2016-os közös alkalom a katolikusok és lutheránusok közötti szolid ökumenikus fejleményeket hivatott majd bemutatni, amelyet már a Konfliktustól a közösségig című dokumentumban is kifejtettek.

Mint ismeretes, a 2013-ban az evangélikus és római katolikus bizottság által kiadott Konfliktustól a közösségig című dokumentumban a két dialóguspartner először próbálkozott azzal, hogy nemzetközi szinten is megtárgyalják és leírják a reformáció történetét. Az összefoglaló írás megnevezi a reformáció 16. századi teológiai vitapontjait és bemutatja az ökumenikus fejlődést. Ezenkívül öt ökumenikus felszólítást is tartalmaz, amely a dialógusra és a közös bizonyságtételre irányul. Egyben alapja is a liturgiai anyagok közös átdolgozásának, úgy a katolikus, mint az evangélikus egyházkerületekben.

A Konfliktustól a közösségig című irat a katolikusok és az evangélikusok évtizedeken át tartó teológiai munkáján alapul. Ennek előzménye a Megigazulástanról szóló közös nyilatkozat, amelyet 1999. október 31-én az LVSZ és a katolikus egyház képviselői közösen írtak alá és amelyben a megigazulástant illetően konszenzusos alapigazságokat állapítottak meg.

„A reformációi jubileumi ünnepségekkel kapcsolatos lutheránus alapvetések egyike az, hogy ezeket ökumenikus közösségben tartsuk. Ezért üdvözöljük azt az alkalmat, hogy elgondolkodhatunk a római-katolikus partnereinkkel hosszú ideje fennálló párbeszédünk elmélyítéséről és egy közös rendezvénnyel kezdhetünk hozzá a 2017-es reformációi ünnepségeknek. Ehhez a fejlődéshez a Konfliktustól a közösségig című dokumentum jó alapot teremt” – mondta Martin Junge, az LVSZ főtitkára.

Koch bíboros, a keresztények egységét szorgalmazó pápai egység tanácsának vezetője kijelentette: „Ha manapság az evangélikusok és katolikusok az istenkérdésre és a krisztocentrikusságra koncentrálnak, akkor lehetségessé válik egy közös, ökumenikus reformációi megemlékezés és nem csak egyszerűen pragmatikus, hanem a hit sokkal mélyebb értelmében, amelyet Luther újra a világosságra hozott akkor, amikor a megfeszített és feltámadott Jézusra irányította a figyelmet. Ezért – ahogyan azt Ferenc pápa is mondta – először nyílik az evangélikusok és a katolikusok számára lehetőség arra, hogy világszinten egy és ugyanazon ökumenikus megemlékezést tartsanak, amely nem egy győzelmi ünnep formáját ölti majd, hanem annak felismerését, hogy mindannyian a Szentháromság egy igaz Istenben hiszünk. Ez előtt a feladat előtt állunk most és ezt csak közösen tudjuk megvalósítani.”