„A vendéglátásra készülő közösség zsíros kenyeret és májpástétomos kenyeret ken! Mint amikor kezdtük a missziót, de akkor mi kentük nekik, most ők kenték nekünk és a vendégeknek. Az egyik család (Tyutyu és a felesége, Zita) igés lapot készítettek és a vendégfogadást vállalták egész hétre. Barnus a takarítást és a teremrendezést vállalta. Rózsa Sándor szállította a messzebb lakókat. Többen imádkoztak az alkalmon részt vevőkért, és a helyi programban szolgáltak. Parzany lelkész lebetegedett, helyette valaki hirtelen beugrott, kicsit megilletődve láttuk az adás gyengeségét, és forgattam a szívemben az igét, ha hirtelen nekem kell előállanom egy igehirdetéssel. Azonban megúsztam egy német szolgálat bemutatásával, mert azután helyreállt a közvetítés. Az alkalom végén meghirdettük, hogy aki szeretne beszélgetni, áldást kérni, imádságot kérni, jöjjön bátran. Nem számoltam, de legalább huszan jöttek hozzám ima- vagy áldáskéréssel. Közöttünk volt az Úr. Úgyhogy már örömteli szívvel álltunk a kenyeres asztal mellé. A tea is finom volt, pedig Matyi, aki vállalta a főzését. lebetegedett, no de majd holnap bepótolja! Úgyhogy kilenc óra felé kanyarodtunk a hálaadás felé. Sokan maradtak erre az imaalkalomra is” – írta Györfi Mihály.

Az egyes alkalmakról a gyülekezeti oldalukon rengeteg képet találunk.