NEMZETKÖZI ÜGYEK -  DÖNTÉS HOZATAL IMÁDSÁGOS CSENDBEN

Az Apostolok Cselekedeteiről írt lukácsi tudósításban olvasunk arról, hogy amikor pünkösd napján a tanítványok egy akarattal együtt voltak, „lett nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltöltötte az egész házat, ahol ültek” (2,2). Ez a Szél a Lélek hatása volt, Aki szétáradt, sőt beleáradt a tanítványokba. Ez a Szél azóta is képes az emberi sorsokat „szélerőművé”, nagy dolgokra képessé formálni. És ez a Szél úgy áradt és árad ma is a világon, hogy látni nem lehet, de hatását nagyon is lehet érzékelni. Ahol ez fú, ott valóban értékes szellemi és lelki kincseket sodor felénk. Pál szerint a Lélek gyümölcseit: szeretetet, örömet, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, mértékletességet, és közben kifújja az emberi lelkekből a gyűlöletet, a bálványimádást, a varázslást, a szellemi sötétséget, de az ellenségeskedést, pártütést, irigységet, gyilkosságot és a negatív indulatokat (Galata 5,16-22). Pál Igéjében 17 negatív jelenséget, pusztító vihart sorol fel. Ezzel szemben a szelídség gyümölcsének száma 9. Az arány a negatív-pozitív erők, hatások között 17:9, de csak és kizárólag a kevesebbnek, a minőségnek ad távlatot, jövőt, bíztatást a Szentlélek. Ezt a kilencet termeli ki a Lélek erőműve bennünk is. 

Ebből a kilencből és még sok lelki ajándékból kapott az első pünkösd gyülekezetének népe. Ezt kapja azóta is mindenki, aki fohászkodik a Lélekhez, a Lélekért. Ezt tette 1956 pünkösdjén az ENSZ 38. emeleti irodájában Dag Hammarskjöld (1905-1961), az Egyesült Nemzetek második főtitkára is, a hívő svéd evangélikus diplomata. Küldetéses életének abban a pillanatában, amikor a világot a hidegháború fagyos és irgalmatlan szelei hűtötték, tépték, szaggatták, fellapozta a mindig nála lévő Bibliát, s ezt a két Igét jegyezte le Naplójába: „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy; és így van mindenki, aki Lélektől született” (János 3,8). – Majd rögtön mellé írta evangéliumi és svéd realitásérzékkel: „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt” (János 1,5). Majd elcsendesül Istenben a lelke, amit a Szentlélek olyan sok és nagy küzdelemre formált, hatalmas szellemi-lelki, diplomáciai erőművé. Ekkor jegyezte le:

„A SZÉL PEDIG FÚ, AHOVA AKAR…”

Így mindaz, aki a Lélektől született.

Mint a szél, olyan Ő: 

Őbenne, Vele és Általa mozdulsz. 

Általa hajtva előre, mint a vitorla.

Olyan lágyan, mégis erőteljesen,

Meghajolva Előtte,

Hogy a Szél minden erejét

Vitorlánkba fogjuk.

Mint a fény, mely áthat,

S fényessé teremti lelkünk.

Mint a lencse, 

Melyen áthatol a fény,

Hogy egy pontra fókuszáljon.

Szélként, fényként, 

Járj át engem is, óh, Lélek,

S duzzaszd életem vitorláját 

Messzi utakra!

Mélyben és magasban is

Maradj velem!

(Ford. dr. békefy lajos)

Hammarskjöld lelki ember volt, igazi protestáns: Bibliája és Kempis Tamás általa svédre fordított Krisztus-követés című könyvecskéje mindig nála volt. Pünkösdöt a lelki születés ünnepének is tartotta. A pünkösdi, újjászületett ember véleménye szerint új megismerő képességet kap, hiszen a Lélek mindeneket ismer, még Isten mélységeit is. Emberismeret és Isten-ismeret mellett új felelősségtudatot is kapunk. A pünkösdi Lélek-találkozásban találkozunk igazi, Istentől megtervezett önmagunkkal, aki megmutatkozik a hétköznapokban az ítélő erőben (jó és rossz megkülönböztetése), de nem az ítélgetésben, a választás bátorságában, felelősségében, de nem a vakmerőségben és felelőtlenségben. Teológusokat iskoláztathatott volna azzal a látásával, ahogyan húsvétot és pünkösdöt összekapcsolta. Halála évében, a tragikus repülőgép katasztrófa előtt, utolsó pünkösdjén jegyezte le: „A további útszakaszra megtanultam lépésről-lépésre haladni, bibliai versről-versre. Azt is megtanultam, hogy az evangéliumi hősök egy-egy mondata és tapasztalatuk mögött ugyanaz az egyetlen Férfi áll, a Fájdalmak Férfija. Meg az imák mögött is, akár elvétetik tőlem a keserű pohár, akárki kell innom azt. És minden Szó mögött is, ami a kereszten elhangzik…”. A XX. század eme protestáns mártírja halála előtt négy hónappal pünkösdi csendjében ezt az imát formálja meg lelkében: „Uram, adj tiszta szellemet, hogy láthassunk Téged. Alázatos szellemet, hogy meghalljunk téged. Szerető szellemet, hogy szolgálhassunk Neked. Hívő értelmet, hogy megélhessünk Téged”.

LÉLEKHÍVÁS ECSETTEL ÉS VERSSEL - NŐK PÜNKÖSDJE

Alázat nélkül nincs lelki emelkedés!

Linda Sue Pochodzay Edwards amerikai protestáns grafikusnő bibliai történetek illusztrálásával tölti alkotó napjait. Főként gyermekeknek rajzol előszeretettel. Ő az, aki megragadó szépséggel érzékeltette a csend és a Lélek alászállásának finom és titokzatos kapcsolatát azon a képén, amely három térdelő, arcát lefele hajtó, kezét imára helyező alakot ábrázol. Az egyik  fekete arcú, szakállas férfi, a másik egy kínai vagy japán nőalak, a harmadik egy fehér asszony. Fölöttük a Lélek kettős tüzes nyelve látható. E modern, gyermekeknek készített képen szintén több sajátosság figyelhető meg.  A Szentlélek mindenkire kitöltetik: a fekete férfira, a kínai vagy japán nőre és a fehér asszonyra is. A Lélek nem személyválogató, nem nacionalista, nem fajközpontú. Ez a Szentlélek ajándékának egyetemességét mutatja szemléletesen, s még egyet: igaz, mély, őszinte meghajlás, alázat kell ahhoz, hogy a Lélek ránk ereszkedjék és más emberé legyünk! Fennhéjázva, gőgösen, öntelten nem részesülhet Belőle senki! Érdemes e képecskét szemlélve elidőznünk, látható üzenetei talán még egyértelműbben átjönnek, mint olykor a szavak!

A szeretet hatalmáról

A Lélek-hívást fogalmazták meg inspirált, felizzott szellemmel, csontjukba rekesztett tűzzel kiváló keresztyén gondolkodók a századok során, el egészen napjainkig. Így például a dán evangélikus teológusnő, Anna Marie Aagaard a Lélek legfontosabb gyümölcseként a szeretetet jelölte meg. Ez az, amiben a Lélek jelenléte felismerhető („gyümölcseikről ismeritek meg őket” – mondta Jézus Máté 7,20-ban, s másutt hozzátette: „Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg” – Máté 25,40). A Lélekről írt traktátusában (Isten megsebezhető szeretete – Szentlélek) így fogalmazott: „Isten Országának a Lelkével nem találkozunk mindenféle tapasztalatban…Csak azokban, melyekben valami váratlan, egészen új történik a szegények, kicsinyek, éhezők, megalázottak és bűnhődő bűnösök életében – a szeretet által”. Most egyik mélyenszántó gondolati versét idézzük:

SZELÍDSÉG LELKE, JÖJJ!

Ó, Szentlélek jöjj,

Te, aki a szelídség Lelke vagy,

Szabadíts meg minket

Az agresszív konzum

Vásárlási kényszereitől,

A gazdagság nyers fennhéjázásától

A reklámok hazugságaitól,

A gyűlölet tüskéitől,

A csaló „igazak” félelemhintésétől.

A kiszolgáltatottakat a részvétlenségtől.

És szabadíts meg minket a cinikusok közönyétől,

meg bizalmatlanságuktól.

Ó, szelídség Lelke, jöjj, gyógyítsd sebeinket, amiket

A modern kor ezernyi titkos eszköze üt rajtunk.

Ó, Szentlélek, hintsd meg lelkünket

a szelídség olajával.

(Ford. dr. békefy lajos)

A CSEND SPIRITUALITÁSA A FOJTOGATÓ ÖSSZEESKÜVÉSEK KORÁBAN

A háborúk és halálhörgések borzalmas kakofóniáját, hangzavarát hozó 20. században, meg a fojtogató némaságot, részvétlenséget árasztó 21. században igen fontos szerep jut a csendnek. A csend lelkiségét, az Istennel beszélgetés imádságos csendjét tartja Európa lelki-szellemi gyógyulása kiindulópontjának az anglikán John V. Taylor. De Isten Lelke nem csak a csendes imákban száll alá szívünkre, hanem ott van minden őszinte, szótlan ölelésben is. A Szentlélek Isten ölelése, az élet Istenének szent csókja lelkünkön, az izmok ereje is, hiszen a test a Szentlélek temploma (1Kor 6,19). A halk, nem lármázó, „néma” szeretet a legnagyobb lelki ajándék (1Kor 13). A csend spiritualitása nagyon fontos az ordító terror, a fojtogató háttér-konspirációk, vagy a fecsegő, semmit nem mondó politizálás és médiaszenny korában. Elemi létszükséglet ez a szavak inflációját, hiteltelenné válását hozó mindennapokban, még az egyházakban is. A legnagyobb dolgok nem a leghangosabb óráinkban, hanem a legcsendesebb pillanatainkban születnek! Észrevesszük-e még a hegyek párálló csúcsait, egy fa különös formáját, a virágok sziromrajzolatait, az alvó gyermek arcjátékát, mint futó szellő fodrozta tengerfelszínt, vagy egy-egy ellenséges, sötét pillantásban a lélek belső örvényeit? A világi és az egyházi szómágia képezi ma a legfőbb akadályát az ilyen észlelésnek, amire pedig Isten Lelke akar megtanítani minket! Taylor egyik legnagyobb érdeme, hogy a mindennapokban megélhető lelkiség fontosságára hívta fel Európa figyelmét.

A HAMIS, HAZUG LÉLEK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE AZ IGAZI LÉLEKTŐL

Négy jellegzetességet nevez meg a már nem élő római katolikus teológus, Hans Urs v. Balthasar, melyek segítségével megkülönböztethetjük a hamis emberi lelket az igazi isteni Lélektől: 1) a hamis lélek, a hamisság lelkének tulajdonsága, hogy szétszaggat, megront, fanatizmusba kerget. A gondolkodást támadóvá teszi. A Szentlélek ezzel a szentségtelen lélekkel szemben kerüli a „felhajtást”, az agresszivitást, csendben munkálkodik. 2) A hamis lélek, a hamisság lelke a banalitás, a lejáratás, az „eljelentéktelenítés”, az elszürkítés lelke. Ez nem csak a keresztyénség „kispolgári vallássá” tételét jelenti, a se hév, se hideg állapotot, hanem a szórakoztatóiparnak, a konzumtársadalomnak való teljes és kritikátlan kiszolgáltatottságot, a közönségesség diktatúráját, a lélektelen szellemi laposságot és igénytelenséget. A Lélek ezzel szemben vértezi fel gondolkodásunkat, lelkünket, egész valónkat.  3) A hamis lelket, a hamisság lelkét felismerhetjük arról is, hogy az eredményt, a sikert tekinti fő dolognak. Jézus viszont „sikertelenül élt”. A sikerszomjas hatalomvágytól megfogott ember kiváltképpen akkor veszedelmes, ha lelki vagy teológiai köntösbe búvik. A Lélek felszabadít az igazi, embernevelő, gazdagító szolgálatra.   4) A hamis lelket, a hamisság lelkét arról is felismerhetjük, hogy vonzódik a könnyelműséghez. A keresztyéneknek, az igazi Lélek szerinti dolgoknak azonban súlyuk van, valóságos nehézkedési erejük, amin a korszellem színes, csábító, olykor ámulatba ejtő légbuborékai semmivé foszlanak. Ahhoz, hogy Isten Szent Lelkét a szentségtelen lélektől megkülönböztessük, egyetlen eszközre van szükségünk: a Bibliára, s a naponkénti bibliaolvasásra, pünkösd előtt és után is.

ISTEN LELKÉVEL A KORSZELLEMRŐL – ÉPÜL-E AZ IRGALOM KULTÚRÁJA EURÓPÁBAN ÉS HAZÁNKBAN?

Szívenütő igazságot fogalmaz meg Dr. Michael Welker heidelbergi protestáns teológus, akinek Isten Lelke című könyve a 90-es évek nagy szellemi-teológiai „bombája” volt. A 14 nyelvre (még japánra és horvátra is átültették!) lefordított műben a szerző alapos és tanulságos bibliai érveléssel emeli fel szavát a Szentlélek megismerésének nélkülözhetetlen fontosságáért. Welker professzor folyamatosan hangsúlyozza, hogy csak ott születhet igazán irgalom, szociális felelősség, együttérzés, igazságosság, jogszerű állam, ahol Isten Lelke teszi fogékonnyá az emberek gondolkodását és szívét mások gondjára-bajára. Ahol nincs Lélek-hit, ott csorbul az emberség és sok minden más is. Az irgalomról így ír: „Az irgalom fogékonyság nem csak mások szenvedésére, hanem fogékonyság, szenzibilitás a bármely társadalomban megvalósuló rendszeres hátratételre, igazságtalan megkülönböztetésre, diszkriminációra, s eltökélt küzdelem ellene". Pozitív fogalmazásban: az irgalomra berendezkedett közösségben törekszenek az állandó megújulásra, az önkritikus gondolkodásra, az iránymódosításra; az irgalom és a jog összekapcsolásával törekszenek a konfliktuskezelés árnyalt formáinak és gyakorlatának kialakítására. Ehhez szükség van egyéni és közösségi nyitottságra és fogékonyságra, a célok és az életformák felülvizsgálatára, az ismételten fellépő igazságtalan megkülönböztetés szóvá tételére. Welker következtetése: csak a Lélek, illetve a Lélek által fogékonnyá tett emberek, közösségek képesek végrehajtani a szükséges korrekciókat. Az a nép ugyanis, amelyik az irgalmasság törvényét feladja, az az istenkultuszt is megrontja és a jogot is. Az irgalom kultúrájának kialakításában igen fontos egyfajta mentális reformáció, megújulás, azaz: az irgalmatlan önérvényesítésből való megtérés, elfordulás ettől, és odafordulás az irgalmas, másokat is tekintetbe vevő önkéntes önkorlátozás felé. Nevezhetjük ezt "posztmodern puritanizmusnak" is. Veszélyes lehet, folytatja kemény érvelését Welker professzor, amikor a törvény kijátszása országos méreteket kezd ölteni, cinkos és cinikus egyetértés ütheti fel a fejét, vagy amikor az önigazultság a törvény betűjére kezd hivatkozni, hogy leplezze az eltorzult önzést és gátlástalanságot a mögéje búvó, törvénycitáló ármányos emberi csoport. Isten jóságos törvénye ettől a magatartástól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Így válik a jó törvény a vele visszaélők kezében a szépítgetés és gazságuk elleplezése eszközévé, a hazug és másokat meghazudtoló önáltatás kiszolgálójává. Így fordul át a törvény a bűn erejévé, az igazságosság látszatának hatalmas hazugság-gépezetévé, látszat-irgalmassággá, a jól rendezett és szoros Isten-kapcsolat látszatává. Ez a látszat pedig megkötözhet egy egész korszakot, valamint egész kultúrákat is. A welkeri látlelet tükrében nem lehet szó nélkül hagyni: épül-e köztünk, hazánkban, a Kárpát-medencében az irgalomnak ilyenféle kultúrája, ez az életminőség? S mit tesznek ezért az egyházak, és mit teszünk személyesen mi? Pünkösdi ünnepi pillanatainkban fel kell tegyük ezt  a kérdést is! A választ pedig az életnek kell megadnia…