A Párkapcsolat, házasság témájáról mindig örömmel hallunk, mert nagy szükségünk van arra, hogy minél több kapcsolat jöjjön létre, melyben jó együtt lenni, s majd házassággá fejlődjön, alakuljon.

A konferencián kezdő áhítatot Heinemann Ildikó kórházlelkész tartott. Egy novellának a felolvasásával segítette a résztvevőket a jó kapcsolatról való gondolkodásban. Mindez áldásként hatott a jelenlévőkre.

Balogh Éva kórházlelkész előadásának már a címe is érdekfeszítő volt - Délutáni találkozás, párkeresés, párválasztás idősebb korban. Az előadó nagyszerűen illusztrálta azt a valóságot, amiben ma igen sok nő és férfi él. Remélni, keresni, de mindezt azzal a realitással, ami ebben a korban elkerülhetetlen. Számolni a belső tulajdonságokkal, melyeket hozunk. Tanulva a múltban megélt életből, de reménykedve előre lépni azért, hogy egy új, tartós kapcsolatot tudjunk kiépíteni. Az előadás közvetlen és őszinte volt, feltárult a megélt élet. 

Honti Irén kórházlelkész a Feltétel nélküli kapcsolat megéléséről szólt. Nyitott volt, hogy beszélgessünk a kapcsolatnak egy olyan nagy szeletéről, ahol sokszor naponta jó megújulnunk. Ma, amikor minden feltételhez van kötve, pontosan a kapcsolat lenne feltétel nélküli? Tudjuk, hogy mit szeretnénk, esetleg még el is meditálunk rajta, aztán mindezt feladjuk, vagy inkább tudatosítjuk azt, hogyan tudunk egy társat, kapcsolatot kialakítani, felvállalni.

A nagyszerű beszélgetést a vacsora rekesztette be, de ezután a kimeríthetetlen téma folytatása következett. 

Molnár József kórházlelkész előadása egészen más volt. Szembesített azzal az emberrel, aki mindig boldog akar lenni, aki elgondolja, gondolatában felépíti  az elképzelt életét, kapcsolatát, s aztán rá kell döbbennie, mi  a valóság. Mégis e két út közül nem kell csupán egyet választani, hanem szükséges, hogy törekedjünk az összhangra. 

Színes előadások, beszélgetések nagyszerűsége, mélysége vezetett át a következő napra. Füzesi Kornél kórházlelkész áhítata után, Endreffy Attila éneke gazdagította a lelkigondozókat. Ezután Tóth Melinda kórházlelkész a kapcsolat szót boncolgatta. Az alapszó az, hogy egy nő, egy férfi, mit kap a kapcsolatban, de ahhoz, hogy jól működjön mindez, helyes önismeretre van szükség. Tudnom kell, én mit tudok adni. Ezen pedig akkor lesz áldás számunkra, ha Istenhez fordulunk, a Teremtőhöz, hogy a teremtményen ő maga segítsen.

A résztvevők nagy szeretettel várták Döbrentey Ildikót és Levente Pétert, akik kimondhatatlan nyíltsággal, alázattal és őszinteséggel szóltak házasságukról, családjukról. Valójában az eddig megélt életükről beszéltek, melyben a mélység, a kereszt éppúgy jelen volt, mint a szeretet, a hit, igeolvasás, imádság, amiből mindig merítettek.

Sokat kaptunk tőlük! Miért is? Nem terápiát hallhattunk, hanem a megélt életnek a valóságát. Lehet hittel, szeretettel hűségesen házasságban élni, még akkor is, ha más-más keresztény felekezethez tartoznak. Ez azonban nem leszűkítette a közös életüket, hanem kinyitotta. Meghallgattuk, mennyire gazdagodhatunk egymás által. Az a krisztusi szeretet, amit megtapasztaltunk, minket is feltöltött reménységgel, bizalommal. Természetes, hogy más a feleség, a nő és más a férj, a férfi, de egymásnak segítőtársai.

Mit is kaptunk ezen az alkalmon? Úgy gondolom mindenki a maga számára tudja csak igazán megfogalmazni a tényeket. Éreztük, nagy áldás volt mindenki tekintete, szava, előadása, mely valóban segít a kapcsolat felépítésében, megélésében és átélésében.