- A könyv letehetetlenül izgalmas. Nemcsak a mártír sorsát mutatja be, de azt is: miféle társadalmi válság vezetett el a weimari köztársaság széthullásától Hitler rémuralmáig.

– Bonhoeffer tragikus életét és munkásságát eddig csak szűkebb szakmai körökben ismerték nálunk. Pedig az egyházak társadalmi, politikai szerepéről írt gondolatai ma aktuálisabbak, mint valamikor. Ő a szekuláris államban hitt, ugyanakkor azt hirdette: az egyházaknak küzdeniük kell a politikai önkényuralom ellen. Nem elég a templomokban prédikálni, védeni, menteni kell a gyengéket, üldözötteket.

– A lelkész német nemesi nagypolgári családból származott. Konzervatív liberálisnak mondhatnánk.

– Bonhoeffer 1906-ban született Breslauban, és szellemi nyitottságát családjától örökölte. Anyai nagymamája grófnő volt, Liszt Ferenctől vett zongoraórákat. Dietrich édesanyja mélyen vallásos tanítónő, édesapja neves pszichiáter volt. A fiú nyolc testvér közül volt a hatodik. Több nyelven beszélt, kitűnően zongorázott. Muzsikus is lehetett volna, de inkább a teológiát választotta. Rengeteget utazott, Londonban, Amerikában is élt, majd visszatérve Németországba, a berlini egyetemen tanított teológiát. Miután Hitlert 1933-ban megválasztották kancellárnak, Bonhoeffer a német rádióban a „Führer-elv” veszélyeire hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, az igazi keresztények számára csak egy mindenható létezik: Isten. Hamis politikai bálványokat nem szabad szolgálni. A lelkész rádióbeszédét azonban megszakították.

– Nem sokkal később protestáns egyházi választásokon hatalomra jutottak a Német Keresztények. Ők Hitler egyházi „osztagaként” terjesztették az új vallást: a nácizmust. 

– Ez a szélsőjobboldali egyházi csoport a Mein Kampfot tekintette bibliájának. Az oltárra horogkeresztet tettek. Tanaik ellen a német evangélikusok és reformátusok egy része tiltakozott, s megalapították a nácikkal szembeni Hitvalló Egyházat. Ennek egyik vezetője lett Bonhoeffer. Ő sokáig az aktív, erőszakmentes ellenállásban hitt, és abban: a valódi keresztény hit erejével megfékezhető a náci eszme. Sikerült is a Német Keresztényeket átmenetileg háttérbe szorítani. A szellemi ellenállás legfőbb egyházi fórumává vált a Hitvalló Egyház. Hitler csak a második világháború kirobbantása előtt tudta betiltani őket. Aztán már csak illegálisan működhettek, de Bonhoeffer a legradikálisabb tagjuk maradt. Híres tanításává vált: „Csak aki a zsidókért jajszót kiált, az énekelhet gregorián dalokat.”

– A lelkész amerikai szolgálatra kapott lehetőséget. Ott biztonságban élhetett volna a háború végéig. Ám ő nem akart megfutamodni, s pár hét múlva visszatért hazájába.

– Akkor ott már minden lelkésznek fel kellett esküdnie Hitlerre. Aki ezt megtagadta, börtönbe került, vagy a frontra. Dietrich nem volt hajlandó az esküre, családja pedig menteni próbálta őt. A lelkész sógora Hans von Dohnányi – Dohnányi Ernő fia – volt. Az Abwehrnek dolgozott, de valójában a titkos német ellenállási mozgalmakat támogatta. Bizonyítékokat gyűjtött a nácik kegyetlenkedéseiről azt remélve, ha a háború után Hitler bíróság elé kerül, e dokumentumok alapján elítélik. Dohnányi szervezte be az Abwehrbe kettős ügynöknek Bonhoeffert is. A lelkész később részt vett a Führer elleni összeesküvésben is.

– Milyen feladatot kapott?

– Külföldi kapcsolatain keresztül tájékoztatni akarta a nyugati haderők vezetőit a német ellenállási mozgalomról. Tárgyalni szeretett volna velük, hogy támogatásukat kérje. Churchill erre nem volt hajlandó, csupán annyit üzent: csakis Németország azonnali kapitulációját fogadja el. A német ellenállók számára így nem maradt más megoldás, mint hogy Hitler ellen merényletekkel próbálkozzanak. Tudjuk, egyik sem sikerült. Bonhoeffer ezekben már nem vett részt, viszont az Abwehr ügynökeként zsidókat mentett át Svájcba. Pénzt utalt át nekik. A banki tranzakciókra azonban felfigyelt a Gestapo, és 1943-ban Dohnányit és Bonhoeffert is letartóztatták. Korrupciós ügyekkel vádolták őket, arról nem tudtak, hogy az Abwehr két prominense a Hitler elleni összeesküvésben is részt vett.

– Mi buktatta le végül őket?

– Egy újabb sikertelen merénylet után – ez volt a híres Walküre hadművelet – a Gestapo ismét nyomozni kezdett. Az Abwehr főhadiszállásának padlásán megtalálták azt a dossziét, amelyben Dohnányi a náciellenes bizonyítékokat gyűjtötte. Ebben szerepeltek az ellenállási mozgalom tagjainak nevei, köztük Bonhoefferé is. Hitler személyes utasítására a lelkészt és a sógorát kivégezték. Három héttel később a szovjet csapatok elfoglalták Berlint, Hitler pedig öngyilkos lett.

– Ön az interjú elején azt mondta: Bonhoeffer történetének ma is sok tanulsága van.

– Teljesen más korszakban élünk, az unió tagja vagyunk, és senkit sem ítélnek el nálunk a nézetei miatt. Mégis azt látjuk: a parlamentáris demokrácia keretei közt újra létrejöhetett itt egy vezérelvű rendszer. A jelenlegi hatalom módszerei, az „oszd meg és uralkodj”, felmorzsolja a társadalom ellenálló képességét. Az egykori weimari köztársaság és a mai Magyarország között sok a párhuzam. Ráadásul a történelmünk is hasonló. Az 1918-as versailles-i békeszerződés nemcsak tőlünk, de a németektől is jelentős területeket elcsatolt. A sértett nacionalizmus és az antiszemitizmus ezután mindkét országban fellángolt, holott a német lakosságnak legfeljebb egy-két százaléka volt zsidó. A többség mégis elhitte, hogy minden bajuknak ők az okai. A weimari parlament frakciói egymással küzdöttek, miközben a gazdasági válság miatt az ország rohamosan szegényedett. A káoszban erős kezű vezért kívánt a nép, és a Führert ünnepelte. A józanabb, demokratikus pártok pedig nem voltak képesek félretenni világnézeti különbségeiket, és összefogni a veszély ellen.

– A németek szembenéztek a múltjukkal, mi nem. A holokauszt idei, 70. emlékévében a magyar kormány történelemhamisító emlékművet avat. És a hazai nagy keresztény egyházak nem tiltakoznak ellene.

– Nem akarják kockáztatni a nyugalmukat. Magára hagyják a Mazsihiszt a kormánnyal szembeni bojkottban. Sajnos a keresztények közül is többen támogatják a nacionalista sértettség élezését, a Horthy-kultusz rehabilitációját. Ahogyan hetven évvel ezelőtt, ma is lehet az emberek félelmeire és önzésére politikát építeni. Bűnbaknak kinevezhetik a zsidókat, cigányokat vagy akár a szegényeket. Sokan manapság is úgy gondolkodnak: „Amíg őket bünteti a hatalom, mi biztonságban vagyunk.” Pedig – ahogyan egykor Bibó István megfogalmazta – „az emberi szabadság egy és oszthatatlan”. És aki az egyik ember ellen sérelmet követ el, mindenki más szabadságát és méltóságát veszélyezteti.