– A tavaly kezdődött koronavírus-járvány sok változást hozott az emberek életében. A Balaton déli partjának egyik evangélikus lelkészeként 2020 tavaszán önnek is új módszerhez kellett folyamodnia a hívekkel való kapcsolattartásban.
– A félelemmel és aggodalommal teli új helyzetben különösen is nehéz volt, hogy mellőznünk kellett a személyes találkozásokat. Ezért rövid, igéhez kapcsolódó gondolatokat, írásokat kezdtem el kiposztolni a gyülekezet Facebookoldalára. Vasárnap kivételével minden reggel került ki új anyag. Számomra is meglepő volt, hogy felekezettől függetlenül milyen sokan olvasták ezeket, miközben a folytatásra biztattak.
– Hogyan lett belőlük könyv?
– A visszajelzések között egyre gyakrabban fogalmazódott meg a kívánság, hogy milyen jó lenne könyv formában is kézbe venni. Gyülekezetünk tagja, Mező Beatrix felajánlotta, hogy szívesen segít a kivitelezésben, nyomdai előkészítésben. Mészáros Miklós polgármester úr pedig
azzal hívott fel, hogy a város szívesen támogatná a megjelenést anyagilag is. Cserébe az a kérésük, hogy idén Balatonboglár protokollajándékai közé tartozhasson a Napi falatok.
– Ez nemcsak azért nemes gesztus, mert egyházi kiadványról van szó, hanem azért is, mert a városban jelentős kisebbségben vannak az evangélikusok.
– Így van. A közel hatezer fős településen százhetvenhárman vallották magukat evangélikusnak a 2011-es népszámlálás alkalmával, míg a lakosok több mint fele katolikus.
– Napi falatok a címe az internetes bejegyzéseknek, illetve a könyvnek is. Mire elég naponta egy falat igei üzenet?
– Ahhoz valóban kevés, hogy jóllakjunk, viszont arra elég, hogy megtartson, a lelki éhségen csillapítson, amikor nincsenek közösségi alkalmaink, nem találkozhatunk személyesen.
– A könyv olvasása közben nemegyszer azon kaptam magam, hogy szinte én is a történet részese vagyok, annyira magával ragadó a stílusuk ezeknek a lelki útravalóknak. Átlagos, hétköznapi jelenetek, amelyek végén mégis mindig megmutatkozik Isten szeretete, Jézus vigasztaló ereje. Milyen visszajelzések érkeztek ezzel kapcsolatban?
– Nagyon pozitívak. Meglepő módon olyanok is olvasták a „falatokat”, akik egyáltalán nem kötődnek semmilyen felekezethez. Leveleikben, üzeneteikben gyakran arról számoltak be, hogy miután elolvasták a mottóul választott igehelyet, majd a kiinduló történetemet, kíváncsian várták, hogy fog a kettő kapcsolódni egymáshoz. Számukra érdekes volt megtapasztalni, hogy Isten szeretete, jelenléte valóban mindenhol, a leghétköznapibb dolgokban is felfedezhető.
– Az őszinte önkritika is folyamatosan megjelenik az írásokban. A GPS segítsége ellenére eltévedő esperes asszony, aki őszintén bevallja, húsz éve mindig odaégeti az utolsó adag mézeskalácsot, aki olykor egy konzerdobozt is csak nagy nehézségek árán tud kinyitni, vagy épp minden póktól irtózik. Megszólíthatóvá, „emberközelivé” kerül így Isten szolgája.
– Lelkészként, esperesként is ugyanolyan esendők vagyunk, mint bárki más. Életünk során rengeteg szerepet töltünk be. Ezeket folyamatosan tanuljuk, miközben nagyon sokszor hibázunk. Nőként, feleségként, anyaként, lelkészként én ugyanazokat a hibákat követem el, mint sokan mások.
– A kötet előszavában, illetve a későbbiekben az írásokban is többször hangsúlyt kap a kávé és a kávézás. Sőt a nyitófotón ön az egyik kezében egy csésze „fekete nedűt” tart. Ennyire fontos szerepet játszik a mindennapjaiban a „koffeinbomba”?
– Egyszer azt olvastam valahol, hogy a kávé nem egyszerűen csak egy ital, hanem a kapcsolattartás szerves része. A kávézás számomra is több egy szokásos reggeli napindító tevékenységnél, bevallom, valóban az egyik lételemem. Jó érzés, hogy bárhova megyek, ahol ismernek, máris főzik a kávét. Ez olyan ital, amelyet nem lehet gyorsan, kapkodva inni. Így mialatt az ember kevergetve, lassan kortyolgatva elfogyasztja, van idő beszélgetni. Lelassít. Én pedig különösen is hajlamos vagyok a pörgésre, ezért fontos, hogy legyenek olyan pillanatok a nap folyamán, amikor kicsit megállok, beszélgetek, vagy csak átgondolom a teendőimet. Egy csésze kávé mindig jó eszköz erre.
– Az Elrejtőzködő Istenünk című írás fő gondolata az, hogy a nehézségekben, gyászunkban néha úgy érezzük, Isten bújócskázik velünk. A járvány harmadik hullámában jóval többen betegednek meg, és sokaknak kell ravatal mellett állniuk. Lelkészként hogyan lehet átadni nekik azt a biztatást, hogy – miként ebben a történetben fogalmaz – Isten „ott van, és lát bennünket akkor is, amikor nem érezzük jelenlétét”?
– Valóban megnövekedett a temetések száma. Azonban azt is tapasztalom, hogy az emberekben – akárcsak tavaly tavasszal – ismét feléledt a reménység utáni vágy. Amikor azzal szembesülnek, hogy számukra minden fontosat pillanatok alatt elveszíthetnek, és egy olyan helyzetnek vannak kiszolgáltatva, amely fölött nincs hatalmuk, akkor elkezdenek kapaszkodót keresni.
– Idén húsvétkor másként hat a feltámadás örömüzenete?
– Az Úristen csodálatosan működik. Tapasztalatból tudom, hogy nem mindig értjük, mi miért történik velünk. De ha van hitünk, és hiszünk abban, hogy létezik Gondviselés, akkor azt is tudjuk: ő a legsötétebb élethelyzeteinkben is velünk van. Azt is meg fogjuk tapasztalni, hogy Istennek mindennel egy célja van: az, hogy hozzá közelebb kerüljünk. Van, akinek kevesebb, míg másoknak több időbe telik felismerni: a nehéz helyzetekben nincs más kiút, csak az ő szeretete. Ő nem a halálunkat akarja, hanem az élet Isteneként azt az életet készíti el a számunkra, amely a földi életünkön túlmutat, számunkra pedig idővel személyes bizonyossággá válik, hogy lesz feltámadás, és lesz örök élet. Nem csak húsvétkor.
Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna: Napi falatok – Gondolatok 2020-ból. Luther Kiadó, Budapest, 2021. Ára 2900 forint. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában és webáruházában is.
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. április 4–11-i, 86. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.