Arról a kérdésről megoszlottak a vélemények, hogy ki határozza meg a tudomány határait. Prof. Dr. Petra Schwille biofizikus kutató és Theresia Bauer zöld politikus, a baden-württembergi tudományos miniszter szabad utat engedne a kutatásnak. Bauer szerint szükség van a játékszabályok közös definiálására a társadalom és a tudomány által, a tudomány szabályozásának csak nemzetközi szinten van értelme. Prof. Dr. Hubert Weiger környezetvédő politikus szerint azonban a társadalomnak kell meghatároznia, hogy milyen területen lehessen kutatni – nem a tudósoknak, még kevésbé pedig a vállalkozóknak.

Petra Schwille szerint az élet természettudományos szempontból egy problémamegoldó gépezet. Szerinte a természetben szinte nincsen olyan probléma, amelyet az élet ne tudna megoldani – a halálon kívül. Minden élőlény élni akar, még a mikroorganizmusok is. Prof. Dr. Michael Bölker biológus szerint pedig minden élőlénynek egy célja van: szaporodni.

Bölker kételkedik abban, hogy a tudósok valaha képesek lesznek új életet teremteni. Mindenesetre az ember már képes mélyen beleavatkozni az élő szervezetekbe. Példaként említ egy CRISPR/CAS nevű eljárást, melynek segítségével akár az is lehetséges lenne, hogy újra megalkossuk a neandervölgyi ősembert. Bölker szerint a CRISPR/CAS felfedezői hamarosan Nobel-díjat kaphatnak.

Dr. Arnold Sauter, a német technikai következményfelméréssel foglalkozó iroda vezetője szerint a következő évtizedekben a mikroorganizmusok genetikai módosítása tovább fog fejlődni, azonban a növények és állatok esetében politikai korlátozással számol, mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban és Kínában.

Petra Schwille szerint hosszútávon a mesterséges szervek tenyésztése is lehetséges lesz. Ennek során az úgy nevezett minimális organizmusnak döntő szerepe van, amelynek DNS-ében csak a legszükségesebb tulajdonságok vannak kódolva. Így a tudósok ezt igény szerint tudják módosítani, hogy az organizmus azt csinálja, amire szükség van, például hidrogént állítson elő.