November elején kezdődtek a próbák, lelkesen és kevésbé lelkesen, néha vidáman, máskor morogva, gyakran fáradtan az egész napi tanulás után. Az első bemutatóra december 4-én került sor, amikor az intézményi dolgozók gyermekei alkották a közönséget. Csillogó szemű, csodára váró apróságok és szüleik figyelték a mese eseményeit, a szereplők pedig örömmel fogadták a tapsot és tanáraik dicsérő szavait. A következő előadás helyszíne a Szent Erzsébet Szociális Otthon volt. A diákok szorongva, bizonytalanul lépték át az intézmény ajtaját.

Ahogy a felnőttek többsége, úgy ők sem tudták, hogyan viszonyuljanak a fogyatékkal élők számukra idegen, riasztó világához. Aztán előadták a mesét, s a gondozottak odaadó figyelme, hálás tapsa, ünnepi öröme kezdte megtörni a jeget. A gimnazisták már természetes módon tudtak visszaintegetni a beszélni alig tudó tolókocsis néninek, szívesen mondták el a nevüket háromszor is egymás után, ha a gondozottak kérdezték, s meghallgatták a náluk testben sokkal idősebb, de gyermekként élő betegek örömét, bánatát. Faluközyné Nikolov Judit intézményvezető őszinte lelkesesedése, szeretetteljes szavai, amelyekkel az otthon életét és lakóit mutatta be, nagy hatással voltak mindannyiukra.

A gimnazisták december 16-án az „Együtt 1 másért” Nappali Intézmény karácsonyi összejövetelén játszották el Holle anyó történetét. A közönség tagjai itt is zömében értelmi fogyatékos fiatalok voltak. A tanulók már szorongás nélkül, természetes módon mozogtak közöttük, nem zavarta őket egy-egy hangosabb közbeszólás sem. A mese után egy időre még az otthonban maradtak. Szívet melengető érzés volt látni, amint együtt nevettek és álmélkodtak a bűvész műsorán a házigazdák és a vendégek, a fogyatékkal élők és az egyetemre készülők. Mindannyian egyszerűen gyerekek voltak, akik őszintén örültek a szemük előtt zajló varázslatnak.

Régi hagyomány a Petőfi gimnáziumban, hogy a tanulók egy csoportja adományokkal és műsorral lepi meg karácsony előtt a paradicsompusztai értelmi fogyatékos diákokat. Idén december 17-én került sor erre a találkozásra. A gyönyörűen feldíszített iskola minden terme, ajtaja, faliújsága az ott dolgozó pedagógusok kreativitását, lelkesedését, gyerekszeretetét hirdette. A műsorban felváltva szerepeltek a bonyhádi középiskolások – perczelesek és petőfisek –, valamint a paradicsompusztai sérült gyerekek.

Őszinte kíváncsisággal figyelték egymás produkcióját, együtt izgultak fellépés előtt, boldogan tapsoltak egy-egy műsorszám után. Már mindenkinek természetes volt, hogy odajött egy sosem látott házigazda kisdiák, s megölelgette a vendégeket. A szövőműhelyben rácsodálkoztak a szebbnél szebb szőnyegekre, s a diákok dicsérő szavai őszinte elismerésből, nem udvariasságból fakadtak. Magától értetődően kívántak egymásnak boldog karácsonyt az iskola folyosóján.