Ugyanígy a világ vezető politikai, gazdasági tényezői is. Meg azok, akikről nem nagyon szólunk: a szabadkőműves páholyok, a globalizációs pénzvilágot kezükben tartók, New Yorktól Jeruzsálemen át egészen Moszkváig és Kínáig. Korábbi cikkünkben jeleztük, hogy nyilvánvaló érdeke Vatikánnak a mielőbbi pápaválasztás. A botrány-, és összeesküvés elméletek gyártóinak kedvezne, ha elnyúlna a pápaválasztás. Ez a folyamat itthon is beindult, nem a napi sajtó fő sodrásában, hanem „pályaszélen”. Találgatások, okoskodások keltek szárnyra. Például az enigma tv-ben két héten két alkalommal volt egyórás beszélgetés. Ennek három résztvevője feszegette a vatikáni titkokat. Olykor kellő mélységben, informáltan, máskor nagy hozzá nem értést mutatva, s meglehetősen tiszteletlenül. Egyetlen egyszer nem hangzott el, hogy XVI. Benedek kitűnően képzett teológus, de az, hogy az inkvizítorok utóda volt a Tanhivatal vezetőjeként bíboros korában, igen. Nem szóltak arról sem, hogy pészmékerrel szolgált, hogy biblikusan mély és gyönyörű könyvsorozatot írt a Názáreti Jézusról, de arról igen, hogy nem bírja már a liturgia, a ceremónia terhét. S hogy lemondott a felhalmozódott pénzügyi, pedofil botrányok súlya alatt. Minden sajtóforrás úgy interpretál, amilyen a meggyőződése, a beállítottsága vagy az irányítottsága. De ilyen ügyekben több felkészültség és megalapozottság, valamint a szellemi nyegleséget mellőző körültekintés igencsak ajánlatos. 

A Szentlélek világosságát, vezetését kérve

Miközben a Szent Péter teret belepik a fotósok, tv-társaságok élesre állított kamerái, hogy a példátlan médianyilvánosságot biztosítsák, és az új pápa megjelenését váró, a világ minden részéről érkezőket magában foglaló tömeg egyre nő, a színfalak mögött halkan és elmélyülten készülnek a pápaválasztásra. A kardinálisok tudatában vannak rendkívüli felelősségüknek, meg annak is, hogy a legkülönbözőbb érdekek kemény küzdelme várható a Sixtusi Kápolna falain belüli elzárt pápaválasztó térben. Ezért vasárnap méltóképpen indították az egyház rendkívüli nagy hetét. A 115 főpap a március 12-én, kedden kezdődő pápaválasztó konklávéra különböző római és Róma környéki templomokban misézve készült fel lelkileg a nagy hét várható és nem várható eseményeire. Az egyik „papabile”, pápaesélyes kardinális, a brazil Odilo Pedro Scherer Sao Paolo kardinálisa vasárnap kijelentette: „Felkészültünk lelkileg is a konklávéra. Helyes döntést kell hoznunk abban a jelentős kérdésben, ki legyen az új pápa”. Angelo Scola milánói kardinális így fogalmazott beszédében: „Azért imádkozunk, hogy a Szentlélek adjon olyan embert a pápai székbe, aki képes lesz az egyházat az utóbbi 150 év nagy pápáinak nyomában méltóképpen vezetni”.

Pápaválasztási statisztika – a számok üzenete

1300 év után most fordulhat elő újból, hogy esetleg nem európai főpap kerül Péter utóda székébe. Az erőviszonyok kívülről azt láttatják, hogy az afrikai Peter Turkson ghánai feketeként az egyik legnagyobb esélyes. De legalább ennyire erősen jön képbe a new yorki kardinális, Timothy Michael Dolan, akinek határozott és karakteres konzervativizmusa, jó kedélye, amerikai dinamizmusa sokaknak szimpatikus. Vagy a kanadai Marc Quellet. Persze, ott vannak az olasz kardinálisok is, akik kifinomult kulturáltságukkal, és a kúriai berkekben iskolázott taktikai és diplomáciai érzékükkel, hajlékonyságukkal, ügyességükkel szintén hordoznak jelentős vezetői muníciót. A jegyzettek között van Erdő Péter bíboros is. A választás kimenetele szempontjából jelentős az erőviszonyok hatása, illetve a lehetséges „lobbi körök” pillanatnyi vagy tartós szövetsége. Ahogyan a mellékelt ábrán láthatjuk, a 115 választásra jogosult kardinális megoszlása szempontjából nem jelentéktelen, hogy a legtöbb szavazattal az európai „lobbi” rendelkezik, ez 60. Az európai szavazók között csak Itáliából 28 kardinális voksol, ami nyilván kedvezhet az olasz „favoritoknak”, illetve az európai jelölteknek. Az amerikai csoport is meglehetősen erős. Csak az USA-ból 20 választásra jogosult főpap ül a konklávéban. Észak-, és Dél-Amerika szavazatainak száma összesítve követi az európait, mindösszesen 33.  Afrika és Ázsia együttvéve 22 szavazatot hoz.   

Érdekes az az ábra is, amelyet a The Washington Post tett közzé. Ezen azt láthatjuk, hány nap alatt és hány szavazási fordulóban került egy-egy pápa megválasztásra a 20. században. A leggyorsabban, két nap alatt és mindösszesen három szavazati fordulóban választották meg 1939-ben Eugenio Pacellit XII. Pius néven pápává. A leghosszabb választási menet XI. Pius, Achille Ratti bíboros megválasztását kísérte. Őt 1922. február 2-6. között tartó 14 szavazati fordulóval emelték a pápai trónra. Az emeritus XVI. Benedek pápa megválasztása gyorsan lezajlott. 2005. április 18-19-én 4 választási fordulóban döntöttek mellette a konklávé tagjai. Elődjét, a lengyel Karol Wojtylat, II. János Pált 3 nap alatt, 1978. október 14-16-án választották meg 8 szavazati fordulóban egyházfővé.

Hogyan zajlik keddtől a szavazás? – Szerdától teljes nagyüzem

Kedden csak délután lesz választási forduló. Szerdától reggeli szentmise és ima után délelőtt két választási fordulóra kerül sor, majd a kardinálisok a Szent Márta Házba vonulnak vissza. Délután négy órakor ismét a sixtusi kápolnába vonulnak. A délutáni két választási menet kb. 16:50-19:15 között zajlik le. A vesperás, esti ima után a kardinálisok éjszakai nyugovóra térnek szintén a Szent Márta Házba. Ha a háromnapos pápaválasztó szavazás után még mindig nincs új pápa, akkor a negyedik napon szünetet tartanak. Ekkor imára, majd véleménycserére jönnek össze a konklávé tagjai, ahol a rangidős kardinális tart beszédet. Ha úgy alakulna, ami nagyon valószínűtlen, de nem zárható ki, hogy 34 választási forduló alatt sem tudnak új Pontifexet választani, akkor próbaválasztást tartanak, s az egyszeri többséget elérő személyt választják pápává. Federico Lombardi atya, vatikáni szóvivő közölte, hogy nem száll fel füst minden szavazati forduló után, hanem egyszer délben, s egyszer este 19 óra körül. Ha az új pápát már az első körben megválasztanák, akkor várhatóan szerdán 9:30-kor szállhat fel a fehér füst, ha délután az első körben, akkor 17:30 körül.

Figyelő kamerák, figyelő protestáns imádságok

Figyelő kamerák a Szent Péter téren, figyelő tekintetek közelről-távolról.  De ott van a mi protestáns szívünk figyelő imádsága is, hiszen az egész világkeresztyénség szolgálata, megítélése és érdeke szempontjából senkinek sem lehet közömbös, milyen vezetője lesz a „nagyobb testvér” egyházának. Mi imáinkat küldjük az egyház Urához, a Feltámadott Úrhoz, s lelki szemeinkkel Rómára is figyelünk. Nem szenzációkat, összeesküvés elméleteket, botrányhíreket várunk, hanem jó hírt arról, hogy az evangélium mértéke szerint, a Szentlélek vezetésével, imában és alázatban kiválasztott és megválasztott pápája lesz-e a katolikus világnak. Miközben sok mindent látunk, hallunk és tudunk, nem a viszkető fülűek csemegéjére vágyunk, hanem a jóért imádkozunk, s a jót feltételezzük egymásról. Evangéliumi, jézusi  mértékünk ebben a jelentős ügyben, a pápaválasztásban is ez: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján” (Máté 12,35-36).