Az igében ezt olvassuk: „Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és az szolgált nekik.” (Mk 1,29–31)

Ezt követően az esti órákban megmozdult egész Kapernaum, s előhozták a betegeiket, a nyomorultakat, akik addig otthonaikban rejtve voltak, hogy lerakják terheiket Jézus lábai elé, és gyógyulást nyerjenek. Amint Jézus elhaladt a nyílt utcán az egyik betegtől a másikhoz, sokan vették körül, így még ideje sem volt arra, hogy egy-egy embernek külön-külön odaszentelhesse magát.

Mi is kénytelenek vagyunk a sokaságban élni. Beleolvadunk az utca sűrűjébe. Tagjai vagyunk többféle közösségnek, szerepünk van a társadalom életében. Alkotó porszemei vagyunk egy nemzet épületének. Ez az életünk nyilvános oldala.

Jézus bemegy néhány órára két tanítványának az otthonába. Amikor becsukódik mögötte az ajtó, kívül reked a nagyvilág, és egy külön kis világ fogadja szeretettel a vendéget. Itt nem az fontos, hogy ki milyen szerepet játszik a világban. Itt mindenki csak ember, nem több, de nem is kevesebb. Ez az életünknek az az oldala, amelyet magánéletnek nevezünk. Jézus az életnek ezt az oldalát sem hanyagolta el. Felkereste tanítványait az otthonukban, megosztotta velük örömeit és gondjait. 

Megérthetjük ebből, hogy az a jó, ha mi is védjük és ápoljuk életünknek ezt a nyilvános világtól elzárt, bensőséges és meghitt oldalát: a magánéletünket. Tartsuk otthonunkat drága birtokunknak, mert Jézus meg akar ott látogatni. Nagy baj, ha ott hiába keres, mert magunk is csak ritkán vagyunk benne odahaza! Jézus a magánéletünkben is, sőt inkább éppen ott jelenti meg az ő szabadító, megsegítő és gyógyító hatalmát. Péterék házánál való tartózkodása is azért lett emlékezetessé számukra, mert ő ott is, akkor is gyógyított.

Ha jól meggondoljuk a dolgot, azt kell mondanunk, hogy Jézusnak a magánéletünkben megnyilvánuló segítő hatalma nem is valami ráadás, hanem éppen az a lényeges, amelyet mi is keresünk. Ő a mi magánéletünk orvosa. Mit művelt Jézus eddig a mi otthonunkban? Mennyi volt az orvoslásra váró bajunk, s ő mindannyiszor segített megoldani problémáinkat, akár betegség, fájdalom, keserűség, súlyos gondok gyötörtek.

Kapernaumban aznap sok beteg volt, Péter anyósa csak egy volt közöttük. De odahaza ő volt a beteg. Ezért az ő meggyógyulása többet jelentett a ház népének, mint Jézus gyógyító hatalmának bármilyen általános ismerete. Vagyis: hogy Isten Jézusban szabadító erők forrását árasztotta ki reánk is, azt éppen a magánéletünkben tapasztalhatjuk meg.

Péter anyósa a meggyógyulása után szolgálni kezdett. Jézus megváltó hatalmának ezt a következményét mi is megtapasztaltuk. Mivel a mi életünkben is bizonyította az ő erejét, életprogram lett számunkra Jézus szolgálata. Ezzel is szerettünk volna leróni valamit tartozásunkból. Ezt a készséget, az önkéntes odaadást váltotta ki lelkünkből Jézus hatalma. Embermilliók vannak, akiknek a magánélete rabság. Görnyednek a mindennapi magánélet terhei alatt. Az ilyenekhez még nem látogatott el Jézus, hogy megmutassa gyógyító hatalmát. Örvendetes viszont, hogy vannak emberek, köztük mi magunk is, akiknek magánélete az önkéntes szolgálat derűjét jelenti. Egymás között nem osztogatunk parancsokat. Egymás szeméből kiolvassuk a kívánságokat, és sietünk eleget tenni nekik. Keressük és várjuk az alkalmat a szolgálatra. Házastársakként nem kérdezzük magunkban, hogy kinek a kötelessége ez vagy amaz. A felserdült gyermekeink nem zúgolódtak a hátunk mögött, hogy ezt vagy amazt már igazán nem kívánhatjuk tőlük. Mintha egy darab mennyország szállt volna le a földre, olyan békességes összhangban kapcsolódott össze az egymásnak szolgáló életünk. Így áldott családi élet bontakozott ki Isten dicsőítésére.

Tudatában vagyunk annak, hogy Jézusban csodálatos vendég lépett be az életünkbe, akinek színe előtt legalább odaadó szolgálatunkkal szeretnénk megmutatni nagy hálánkat. Így lett Jézus ura az életüknek.

Boldogan mondhatjuk: Jézus már több évtizede hajlékunk állandó vendége. Ezért hála és öröm tölti be immár hatvanegy éves házaséletünket. Dicsőség az ő nagy nevének! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 29. számában jelent meg, 2016. július 24-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.