Vendéglátója a magyarországi tagszervezet, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete igazgatója, a baptista Zentai Zsuzsanna, valamint az egyesület alelnöke, az evangélikus Jóné Jutasi Angelika volt.

Kirk Franklinnel elször imareggeli keretében találkoztak Budapesten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT), a Magyar Bibliatársulatnak, a Protestáns Újságírók Szövetségének, valamint a Magyarországon működő különböző missziós szervezeteknek (az OM Magyarország, az Evangéliumi Aliansz, a Fiatalok Krisztusért Alapítvány, az Interserve Missziós Társaság, a Baptista Oktatási Központ) a képviselői, továbbá teológusok, Wycliffe-önkéntesek, a Wycliffe Magyarország munkatársai és az egyházi sajtó képviselői. A Wesselényi utcai baptista gyülekezet kávézójában tartott április 20-i alkalmon jelen volt egy Nigériába és egy, az óceániai szigetvilágba készülő fiatal misszionárius is.

A testvéri légkörben megtartott összejövetel célja, hogy a résztvevők párbeszéd keretében ismerjék meg egymás munkáját, és meghallgassák a Wycliffe főigazgatójának előadását a világszerte folyó bibliafordítás munkájáról.

Kirk Franklinnek nagy tapasztalata van a külmisszió terén, hiszen mint bibliafordító maga is hosszú éveket töltött Pápua Új-Guineában a kewa népcsoport között. Beszédében az igazgató szembeállította a megcsontosodott nyugati keresztyénség állapotát a Bibliát újonnan megismerő népcsoportok lelkesedésével.

Példaként említette, hogy míg az elmúlt századokban misszionáriusok százai mentek Nagy-Britanniából Koreába, most Koreából küldenek misszionáriusokat Európába, és hogy Dél-Korea ma a második legnagyobb „küldő ország”, amely misszionáriusokat ad azoknak a nagy-britanniai gyülekezeteknek is, amelyek valamikor őket misszionálták. Egy Londonban szolgáló koreai segédlelkészt idézett, aki szerint morális kötelességüknek érzik, hogy segítsenek az idősebb testvérnek.

A nemzetközi főigazgató beszélt arról is, hogy Latin-Amerikában, Argentínában, Chilében nagy ébredés tapasztalható, de mivel ezeknek az ott működő, újonnan alakult, „hömpölygő folyamként áradó” szervezeteknek nincs megfelelő anyagi bázisuk és szervezettségük, így a misszióba fektetett energiák nem elég hatékonyak. Elmondta: hisz abban, hogy Isten az ő tervében éppúgy használni tudja a már meglévő egyházi szervezeteket, mint az újonnan indult mozgalmakat. A következő évek megoldandó feladataként említette az új mozgalmak bevonását a már intézményesített rendszerekbe.

Beszélt az informatikának a bibliafordítás munkájában betöltött hasznos szerepéről, illetve arról, hogy a bibliaprojektbe jól bekapcsolhatók a modern eszközökhöz értő fiatalok.

Egy adatbázis létrehozásának tervét is megemlítette: az összes nyelven létező bibliafordítást (akár csak egy verset is) egyetlen helyen tárolnák, s ez a digitális könyvtár bárki számára elérhető lenne bárhol a világon…

Mint elkötelezett bibliafordító, Kirk Franklin vallja, hogy Istent nem érdekli, hogy a munkát nagy szervezet, kis szervezet, egyén vagy csoport végzi, Ő mindenkit fel tud használni arra, hogy minél több néphez, népcsoporthoz eljusson az evangélium.

A találkozón részt vett dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára is. Hozzászólásában elmondta, hogy csökken a Magyarországról kiküldött misszionáriusok száma is.  Változik a világ. Utalt azokra a német evangélikus gyülekezetekre, ahonnan korábban számos misszionárius ment Tanzániába, Zimbabwéba, és amelyekben most fekete misszionáriusok is prédikálnak rendes lelkészi állásban. Ezt hallva az afrikaiak sírnak, mert látják, hogy az az Ige, amely egykor oly sokat jelentett az európaiaknak, hogy kényszert éreztek azt Afrikába is elvinni, most már nem sokat jelent nekik, és attól tartanak, hogy egy generáció után akár Afrikában is előállhat ugyanez a helyzet.

Másnap Újpesten, a baptista gyülekezetben tartottak Wycliffe-délelőttöt, amelyen Kirk Franklin népes gyülekezet előtt hirdette Isten igéjét. Két előadása is elhangzott A nyelv és a Szentlélek, valamint A Biblia és a külmisszió kapcsolata címmel.  A két előadás közöttTóka Ágoston orgonaművész improvizált.

Kirk Franklin beszédében arra hívta fel hallgatói figyelmét: sokan nem is tudják, hogy mintegy 6900 nyelv van világszerte, és 1900 nyelvre egyetlen bibliavers sem lett lefordítva. Fordítói hitvallása szerint minden nyelven, minden kultúrában hirdetni kell Isten igéjét. Hangsúlyozta, hogy a Biblia nem csak egy bizonyos kornak szólt, nincs semmi olyan tényező, ami a Szentírást mára túlhaladottá tette volna.

Arról is beszélt, hogy magának a Bibliának a birtoklása nem változtatja meg az embert. Számos magyar otthonban is ott van a Biblia, de semmire sem használják.  Feltette a kérdést: mit csinálunk ezzel a könyvvel? Meghatározó az életünkben, vagy csak ott porosodik a polcon? Ausztrál állampolgár lévén ismer Melbourne-ben keresztyén könyvesboltot, ahol akár ötvenféle bibliafordítás is kapható, a templomba járók száma mégis egyre csökken. Szomorúan állapította meg, hogy Európában, Amerikában, Ausztráliában (vagyis a nyugati világban) a Biblia elvesztette életeket meghatározó szerepét, míg a világ más részein fiatal, növekvő gyülekezetek kiáltanak segítségért, hogy tegyük elérhetővé számukra az Igét. 

Végül feltette a kérdést: talán azért nem tudunk lelkesedni a Biblia terjesztéséért, mert számunkra nem is olyan fontos?  Pedig ha vesszük a fáradságot a Biblia tanulmányozására, az személyes életünket újíthatja meg. Beszédét ezzel a felszólítással zárta: „Térj vissza az Igéhez, lásd meg, hogy hozzád is szól!”