Evangélikus, katolikus és református kórházi önkéntesek, lelkigondozók, lelkészek és szociális munkások mutatkoztak be a kórházi szolgálók konferenciáján. Az ország számos pontjáról összegyűlt résztvevők többéves, vagy akár több tíz éves beteglátogatói tapasztalatról számoltak be. Néhányan más gondozói területeken – mozgássérültek, elváltak, szenvedélybetegek körében – végzett munkájukról is beszéltek. 

Tóth Melinda áhítatával kezdődött a konferencia. A tékozló fiú története kapcsán szólt az ózdi lelkésznő a megbocsátásról, és arról, hogy a bátyhoz hasonlóan mi is megjegyezzük és őrizgetjük mások bűnét, a sajátunkról viszont sohasem készítünk listát. A meg nem bocsátás pedig betegséget szül. A mások bűneinek tárolása leblokkol minket és egész életünket, és ezt csak Krisztus tudja feloldani bennünk. Tóth Melinda hangsúlyozta: küldetésünk, hogy hirdessük a megbocsátás lehetőségét.  

Szem és orca címmel tartott előadást Háromszéki Botond. A Budapest-Déli Református Egyházmegye kórházlelkésze a megbocsátás bibliai előfordulásait mutatta be Kain történetétől Pál efezusiakhoz írt leveléig. Végigkövettük annak a folyamatát, hogy hogyan jut el a bibliai szóhasználat a „szemet szemért” törvénytől a „nyújtsd oda a másik orcádat is” jézusi parancsáig. A mózesi törvény a természetes emberi reakciót mutatja. De Mózes III. könyvében már ezt olvassuk: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Mózes V. könyvében pedig az Úr kiveszi a bosszúállás feladatát az ember kezéből: „Enyém a bosszúállás és a megfizetés.” A zsoltárok könyvében felbukkan az is, hogy boldogság és gyógyulás sincsen a megbocsátás nélkül. Az evangéliumok megmutatják, hogy Jézusnak van hatalma bűnöket megbocsátani, és ezzel példát ad nekünk. A gonosz szolga példázata pedig felfedi, hogy Isten eltörli a bűnünket, és nekünk is meg kell bocsátanunk, akár hetvenszer hétszer is.

A megbocsátás kérdéséről izgalmas beszélgetés alakult ki. Felvetődött, hogy hogyan bocsássunk meg annak, aki meghalt, vagy nem beszél velünk. Háromszéki Botond azt javasolta, hogy ilyen esetekben üljünk szembe egy üres székkel, amelyre az illetőt odaképzeljük – így elmondva a gondjainkat megszabadulhatunk a terheinktől. A résztvevők saját problémamegoldásaikat mesélték el: egyikük sokáig kerülgeti azt, aki haragszik rá, hogy alkalmat teremtsen a probléma megbeszélésére. Elhangzott az is, hogy a könnyebb megbocsátás érdekében válasszuk szét a bűnt és az embert magát. Tóth Melinda szerint a konfliktushelyzeteink azt mutatják meg, hogy Isten formálni akar minket.

Heinemann Ildikó előadásában az önvádról beszélt, amely magában hordozza a betegség lehetőségét. A budapesti kórházlelkész feltárta, hogy a gyermekekbe már igen korán beleoltjuk az önbizalomhiányt, az elvárásainkkal önértékelési zavarokat okozunk. Abban a tudatban nőnek fel a gyerekek, hogy nem szerethetőek, és ezt a tudatot felnőttkorukban is hordozzák. A keresztény bűntudat tovább fokozza ezt az érzetet. A lelki problémák pedig nemcsak fizikai tüneteket vagy betegségeket okozhatnak, hanem súlyos lelki zavarokat is. Magyarországon sokan az öngyilkosságban látják a megoldást. Ennek oka a gyökerek hiányában és az érzelmi instabilitásban egyaránt kereshető. Az önvádnak és öngyűlöletnek sokszor az az oka, hogy saját magunknak nem tudunk megbocsátani. A lelkésznő szerint az egészséges önbizalom kialakítása a cél, hiszen ha Isten megbocsát nekünk, nem bírálhatjuk ezt fölül – fogadjuk el, és így kezdhetünk újat. 

Az előadáshoz kapcsolódó beszélgetésben Tóth Melinda elmondta, hogy amikor valaki egy negatív visszajelzést kap, akkor harmincöt pozitívra van szükség ahhoz, hogy a helyére billenjen az illető önbizalma. Liszka Viktor nyíregyházi kórházlelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy az ördög is vádlóként jelenik meg a Bibliában. Nekünk nincs jogunk vádolni senkit – magunkat sem. Füzesi Kornél békéscsabai kórházlelkész pedig egy olvasmányélménye alapján arról számolt be, hogy az önkép nagyban befolyásolja a sorsunkat: ha sikeres embernek tekintjük magunkat, valóban sikerünk lesz.

A nap levezetéseképpen a résztvevők Heinemann Ildikó izraeli útjáról szóló beszámolóját hallgatták meg, majd áldásban részesülve indultak a további szolgálatra.