Mint ahogyan arról honlapunk már több cikkben is beszámolt, október 11. és 13. között Budapest adott otthont nagyjából hetven, a visegrádi négyek országaiból érkezett, 17 és 25 év közötti fiatalnak, akik azzal szándékkal érkeztek fővárosunkba, hogy jobban megismerjék egymást. Hét egyház szervezésében jött létre a konferencia: cseh, lengyel, szlovák és magyar, római katolikus, evangélikus, református, ortodox, a Cseh Testvérek, a husziták, illetve a zsidó egyházak páratlan összefogásával. 

Egy olyan alulról jövő kezdeményezés eredménye volt ez a négy nap, amely megmutatta, hogy van olyan alap, amelyen állva felül lehet emelkedni a nemzetek és egyházak közötti ellentéteken és testvérként, barátként tud ember az ember felé fordulni. Ez az alap pedig a teremtő Isten szeretete.

A konferencia főszervezője dr. Krasznai Andrea református lelkésznő volt, aki nagyon nagy lendülettel és lelkesedéssel fogta össze a mintegy tíz fiatalból álló magyar szervezőbizottságot, amelyben jómagam lehettem a magyar evangélikusság képviseletében. Az esemény evangélikus fővédnöke Szemerei János püspök volt. Több helyszínen zajlott a konferencia, s bár a Parlamentben volt az ünnepélyes megnyitó, de a hétvége igazi otthona és szállásadója a Baár-Madas Református Gimnázium volt. 

Az alkalom alapvetően (főleg angol nyelvű) előadások és workshopok köré épült fel, ahol válaszokat próbáltunk találni a jelen Közép-Európájának társadalmi és egyházi kérdéseire. Ebből igen nagy részt vállaltak a magyar evangélikusok. Dr. Kodácsi-Simon Eszter tartott ökoteológia, Bakay Péter az előítéletek és tolerancia, Zaharia Júlia az európai identitás, és jómagam, Portik Ágnessel közösen, a kortárs egyházi válsághelyzetek témakörében workshopot. Dr. Fabiny Tamás püspök előadással szolgált a konferencián a „modern” keresztényüldözés, illetve nemzetek és egyházak párbeszédének lehetőségei kapcsán.

A komoly szellemi munka mellett a kapcsolatépítést is szem előtt tartva, szerveztünk közös kirándulást Visegrádra, ezzel is tisztelegve a Visegrádi Együttműködés közel hétszáz éve előtt, és igyekeztünk minél nagyobb szeletet bemutatni a résztvevőknek a magyar fővárosból. De már az első napon is igyekeztünk megtörni a jeget és összerázni a csapatot, táncházat rendeztünk nekik a Világfaló zenekar vezetésével. Mégis azt kell mondanom, hogy mindennek semmi értelme sem lett volna, ha a konferencia résztvevői nem akarnak igazi kapcsolatot teremteni egymással. Hálásak lehetünk azért, hogy személyes beszélgetések tucatjai bizonyítják, hogy akaratban nem volt hiány.

Ezen kívül bemutatkoztak a résztvevő egyházak ifjúsági szervezeti is, ahol is a KÖSZI képviselt bennünket, amit Frenyó György mutatott be az érdeklődőknek.

Olyan jó, hogy már a konferencián megmutatkoztak jelek, hogy ez az alkalom nem egy elszigetelt esemény lesz, hanem kiindulópontja és mozgatórugója a további, kifelé irányuló együttműködésnek. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen az alkalmon.