Hatalmi cinizmus, önkény, jogtalanság

A Nemzetközi Társaság az Emberi Jogokért (IGFM) nevű nemzetközi szervezet a lelkész letartóztatására úgy reagált, hogy az az iráni kormány részéről „önkényes és jogtalan” lépés. A karácsony első napján végrehajtott intézkedés megalázó, nyilvánvalóan keresztyénellenes jellegéről vagy jellegtelenségéről mi más juthat a józan és beleérző szemlélő eszébe, mint az, hogy az iráni hatalom (is) macska-egér, „húzd meg, ereszd meg” játékot űz a protestáns prédikátorral? Megteheti, mert otthon van, s úgy vezeti (meg) a médiában a tömeghangulatot, ahogyan csak akarja. Sajtótudósítások szerint a letartóztatásra Nadarkhani saját szülővárosában és gyülekezetének helyszínén, Rashban került sor. Hivatalos indoklás szerint 2012. szeptemberi szabadon bocsátása során bizonyos dokumentumokat nem töltött ki szabályszerűen, ezért most újabb 40 napra bezárták. „Ezt az intézkedést nyomásgyakorlásnak tartjuk – nyilatkozott az IGMF részéről Max Klingberg a pro-medienmagazinnak. – Az egész eljárás és a döntés alapja önkényes és jogtalan” – érvel a napjainkban példátlan döntés kapcsán Klingberg.

Nadarkhani története a hatalom természetrajzának története is

A most 35. évében járó Youcef Nadarkhani elleni újabb eljárás hátterében az amerikai hírportál, a Christian News Network szerint részben az is állhat, hogy iráni vélemény szerint szabadon bocsátása „idő előtt” történt. Vajon ezen mit érthetnek? Hogy nem sikerült végrehajtani a kivégzést? Hogy nem volt eléggé eredményes a lélektani hadművelet a börtönben a lelkész megtörésére? Vagy a hatalom utólag felülírta egy gyenge pillanatát, amikor is az éppen adott nemzetközi koordináta-rendszerben megingott, s engedett a nyugati hivatalos és milliós egyéni nyomásnak? Ki tudja, mi foroghat az iráni állami és vallási vezetők fejében? Amit viszont mindnyájan tudunk – a múlt évben általunk közzétett 11 írás bőséges információt szolgáltatott erről az érdeklődőknek, ezeket ma is el lehet olvasni ezen a címen: bekefy.agnusradio.ro -, hogy a protestáns házi gyülekezet lelkésze 2009. október - 2012. szeptember között börtönben ült, s várta kétséges kimenetelű ítéletének – halál vagy szabadon bocsátás – a legfőbb iráni ajatollah, iszlám vallási vezető általi jóváhagyását.  Az ellene hozott ítélet alapjául az iráni törvények értelmében  „az iszlám vallásból történt kilépés”, aposztázia, hitehagyás szolgált. Ezt a vádat viszont a hatalom 2012 során hirtelen elejtette, helyette azt hozták fel ellene, hogy muszlimokat próbált meg evangelizálni. Az ezért kirótt hároméves börtönbüntetésbe beszámították az előzetes vizsgálati szakaszt, amit rács mögött töltött. Ekkor kezdődött szabadon bocsátása érdekében a nyugati politikusok, például Angela Merkel német kancellár, Obama amerikai elnök és mások „közbenjárása” az iráni kormánynál, de ekkor indult el a kétmilliós e-mail- és twitterözön is az iráni kormánykörökhöz, kérve, követelve Nadarkhani szabadon bocsátását.

„Kompromisszum és meghátrálás nélkül” - újabb nemzetközi akciók

Most újra megindul a nemzetközi küzdelem Nadarkhani szabadon bocsátásáért. „Reméljük, hogy nem lesz újabb eljárás ellene, s 40 nap után ismét szabadon bocsátják” – nyilatkozik most még bizakodóan Klingberg. A német FDP (Szabad Demokrata Párt) parlamenti képviselője, Patrick Meinhardt az újabb letartóztatásra reagálva kijelentette: „Kompromisszum és meghátrálás nélkül követeljük a keresztyénüldözés minden formájának a beszüntetését.” A képviselő szerint pontosan az „arab tavasz” országaiban előállott újabb jelenségek keltenek benne és másokban is egyre nagyobb aggodalmat. „Ezekben az országokban a vallásszabadság betartását elsőrendű politikai napirendi pontnak kell tekinteni, s egészen fenn, a politikai hatalom csúcsán kell kezdeni” – érvel Meinhardt.

Mervyn Thomas, a Christian Solidarity Worldwide brit segélyszervezet elnöke szerint meglepetést és csalódást okozott világszerte Nadarkhani újabb őrizetbe vétele. A karácsonyi ünnepre időzített letartóztatás tudatosságra vall, s nagyfokú „lelketlenség” jele.  Ha ehhez még hozzátesszük azt a másik esetet is, hogy a Benham Irani nevű lelkészt hat évre ítélték keresztyén missziós tevékenysége miatt, s jelenleg az eddig kiállott brutális bánásmód következtében egészsége annyira megromlott, hogy kétséges, kibírja-e a még hátralévő öt évet a börtönben, akkor joggal merül fel mindenkiben a kérdés: Mi történik Iránban? Mi célból ez a tervszerű, „mesteri” keresztyénüldözés? Hány arca van az iráni hatalomnak? Ezekre a kérdésekre a tények nyelve ad majd beszédes választ. És a meggyőző, jogszerű, hatalmi önkény nélküli tények nyelvét Iránban is el kell kezdeni végre tanulni és beszélni. De mikor lesz ez? S vajon milyen áldozatokba kerül ennek a nemzetközi emberjogi nyelvnek a bevezetése a hatalmas iszlám országban? Újabb Nadarkhanik, Benham Iranik és más (keresztyén) áldozatok kellenek ehhez a tanulási folyamathoz? Mikor lesz végre vallási béke a Szálem alejku (Béke veled!) országában és az arab tavasz iszlám államaiban?