A hét első három napján a kisebbek, az ovisok és az alsósok, majd őket követően a nagyobbak élvezhették a remek programokat. A kicsiknél mi, ifisek is segítettünk a felnőtteknek, a hét második felében pedig mi is játszhattunk, ismerkedhettünk az érzékszerveinkkel. Minden reggel finom reggelivel vártak minket, majd egy zenés, beszélgetős áhítattal folytatódtak a napok. A három nap mindegyikén különböző testrészekkel, érzékszervekkel kapcsolatos feladatokat és programokat találtak ki a tábor vezetői és segítőik. Az első napon a szemünkkel és a fülünkkel ismerkedhettünk meg jobban, többek között a jelbeszéd alapvető jeleit is  elsajátíthattunk. Ezután elfogyaszthattuk az ebédet, majd  egy kis szabad foglalkozásként társasozhattunk, rajzolhattunk, amíg a felnőttek előkészültek a feladatokhoz. Megtapasztalhattuk milyen csukott szemmel bowlingozni, karikára dobni és tapintással megállapítani egy-egy tárgyról, hogy mit tartunk a kezünkben. A játékok után megbeszéltük a nap történéseit, egy áhítattal, majd uzsonnával zártuk a napot.  A második nap témája a végtagjaink, vagyis  a kéz és a láb voltak. Ezen a napon rendeztünk egy vízibomba dobáló játékot is, aminek az volt a lényege, hogy mindig egyet hátrébb lépve át kellett dobni a lufit a társunknak, míg ki nem pukkant.  Kipróbálhattuk, hogyan lehet lábbal rajzolni, a szánkban egy kanállal vizet szállítani és még a kerekesszékbe is beleülhettünk. Az utolsó nap a szív és száj napja volt, ezen a napon ellátogattak hozzánk az Őrimagyarósdon táborozó mozgássérültek, így egy kicsit átérezhettük, milyen is az ő helyzetük és a közvetlen környezetük. Sajnos a kicsiknek és nagyoknak is gyorsan eltelt a 3-3 nap. A Hangos tábor egy felejthetetlen, eseménydús hét volt, ahol sok szép emléket szerezhettünk.