Az elmúlt évek sikeres táborozása arra ösztönözte a szervezőket, hogy két részletben, két hét leforgása alatt, 4-4 nap tudjanak részese lenni a gyerekek annak a fantasztikus közösségnek, ahol mindenki megtalálta a maga helyét, „játékát”, játszótársát; nem is beszélve arról az útravalóról, amit ajándékba vihettek magukkal haza a gyerekek, hisz minden napnak megvolt a maga értéke, tanítása, tanulsága.

Az első hét napjain még az egészen picik is otthonosan érezhették magukat itt, hisz a legfiatalabb táborlakó még a 3. életévét sem töltötte be, mégis örömmel vett részt a feladatokban, játékokban, s talált új barátokat.  Minden napnak megvolt a napirendje, sajátossága, különlegessége. A változatos programok miatt senki nem unatkozott; öröm és jókedv volt jelen a falak között. Ezt bizonyítja az is, hogy a percek, órák, napok hihetetlenül gyorsan elteltek, hisz mindenki jól érezte magát az összetartó közösségben. 

A napok általában reggelizéssel kezdődtek, előtte azonban közösen hálát adtunk az ételért, mely az asztalkánkra került. Miután a segítőknek, s a szervezőknek köszönhetően nem maradt üres a gyomrunk, következett az áhítat, ahol nem csak énekeltünk, zenéltünk, beszélgettünk, hanem egy-egy fontos eseménnyel, történettel ismerkedhettünk meg.

Első nap Jézus Krisztus születésének történetével kapcsolatos játékokban vehettek részt a csapatok. Dramatizáltunk, „actyvitiztünk”, s különféle segítséget adtunk egymásnak játékos formában. A táborlakók színeknek megfelelően egy-egy vegyes csapatot alkottak felnőttekkel együtt, így jobban megismerhették egymást, s erősítették a csapatszellemet.

Ebéd után mindig volt egy kis szabadidő, amikor a fáradalmakat kipihenhették a kicsik, s különféle játékokat kereshettek maguknak. Előkerültek a festékek, hullahopp karikák, ugrókötelek, labdák, társasjátékok, gyöngyök, s még sorolhatnám a véget nem érő sort. Azonban az is előfordult, hogy a délelőtti program annyira lefárasztotta a résztvevőket, hogy játék helyett inkább az ebéd utáni alvásra esett a választás. 

A második nap fontos története a Tékozló fiúról szólt, melyet részletekben mutattunk be a gyerekeknek, s ezekhez egy öt állomásból álló játékos vetélkedő is kapcsolódott. Minden állomásnál felnőtt vezette a feladatot, ahol a csapatok szintén zsetonokat gyűjthettek össze, melyeket a tábor lezárásakor beválthattak különféle ajándékokra. Így még erősebb volt a motiváció arra, hogy helyesen oldják meg a feladatokat, s minél több pontot gyűjtsenek össze a csapatok. A nap végét mindig az áhítat és az uzsonna zárta, mialatt megbeszélhettük, kinek hogy telt a napja, mi tetszett benne.

A Hangos tábor egy igazán nagyszerű, felejthetetlen, emlékekben gazdag hetet varázsolt nekünk. A hangulat, a programok, az emberek, az összetartozás, a barátok, s a napok mondanivalója, tanítása egyaránt nyomot hagy bennünk örökre, ebben biztos vagyok!