Laborczi Dóra: Nem egyszerű ilyenkor összehangolni a mai karácsonyi szokásokból adódó, rohanással és feszültségekkel járó elvárásokat az adventből, mint lelki műfajból eredő, elcsendesedést igénylő spirituális elmélyüléssel. Nekem ezt áthidalni mindig a zene segített.
Szerintem az Ó jöjj, ó jöjj Immánuel kezdetű evangélikus énekben minden benne van, amiről szól ez az időszak: megszületik, eljön, szabadul. A Franz family feldolgozása pedig különösen közel áll a szívemhez, egyrészt azért, mert ez egy család közös, ünnepi örömzenéje is egyben, másrészt azért, mert ráadásul tehetségesek is. Tetszik, hogy belecsempésztek némi keleties dallamvilágot, és ugyanezért szeretem Tori Amos Star of Wonder-jét is, amiben mi – a dal világa szerint – valahol messze a Szentföldön, három kóborló idegen, szóbeszédre hagyatkozva, kicsit félve, de mégis elkezdtünk hinni egy látomásban, hogy aztán a valóságos lába elé borulhassunk. A Riu Riu Chiu pedig egy spanyol karácsonyi ének, ami a férjemmel és a barátainkkal töltött első közös karácsonyok hangulatát idézi.

Kézdi Beáta: Gyerekként csupán annyit érzékeltem adventből, hogy egyre izgatottabban vártam a karácsonyt. A gimnázium alatt kezdett egyre tudatosabbá válni a készülődésem. 14 éves korom óta én csinálom a családi adventi koszorú(ka)t és az ajtódíszt. Ez az én „hangolódó-rituálém” része, melyről semmiért nem mondanék le. Nem mondom, hogy a harmadik vagy a negyedik héten nincs bennem drukk, hogy minden ajándékot megvettem-e, és vajon, mindenki örülni fog-e annak, amit kap, de valahogy – apukám komoly műtétjei után már – az ünnep örömét semmi nem veheti el. Rajongok ezért az időszakért az évben, nem zavar a sötét, és nem zavar a hideg sem, számomra minden így természetes. Talán advent az egyetlen időszak, amikor a maximalizmusomat is megpróbálom egy nagy masnis dobozba tenni, és jól elcsomagolni. Minden úgy lesz jó, ahogy történik, ha ferde, akkor ferde, ha nem csillog, akkor nem csillog, csak legyünk együtt. A Jeles napok lemez dalait azért választottam, mert gyerekkorom óta az ünnep részét képezik, nélkülük nem is tudnám elképzelni a készülődést. Palya Bea dala pedig tavaly szíven talált, szembesített azzal, hogy ez az ünnep sokaknak nem örömteli, hanem egyenesen gyűlölt, mert csak a hiányt és a szomorúságot látják benne.  Cseh Tamás énekéhez pedig csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy hála a Gryllus testvéreknek, hogy felkérték 2008-ban egy karácsonyi lemez készítésére.

Nagy Szabolcs: Az általam választott számok advent két általános emlékét hordozzák számomra. Egyrészt mindig eszembe jut, hogy bármi jöhetne most, csak advent ne. Na nem azért, mert nem szeretem ezt az egyházi időszakot, hanem mert irtózom a hidegtől. Elegem van abból, hogy már régóta nincs fehér hó, hogy minden nap rétegesen kell öltözködni, hogy napközben jól megizzadjunk és sikeresen megfázzunk. Ennek a borzasztó folyamatnak példaértékűen állít emléket a 80-as évek ikonikus zenekara, a Yazoo a Winter Kills című számában. Másrészt fontos volt beválogatnom az evangélikus könnyűzene két eme remekét, mert egyrészt az adventi időszak (mint az egyházi esztendő) kezdetét jelentik, másrészt ezek az énekek az Magyarországi Evangélikus Egyházhoz való tartozásom reggelét idézik. Talán e két, és sok más zenekar megragadó tehetsége nélkül én se írnám ezeket a sorokat.

A teljes cikk a KötőSzó blogon érhető el.