Már a bírálók egyöntetűen elismerő véleménye is sejtette, hogy Isó Gergely kiemelkedő eredményt érhet el. A tudományos siker természetesen csak szilárd alapokon nyugodhat, de a Veszprémi Evangélikus Egyházközség lelkész házaspárjának fia erős háttérrel bír: édesanyja, Isó Dorottya az Ordass Lajos Alapítvány kuratóriumi tagja.

Isó Gergely az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Művelődéstörténeti Tanszékének elsőéves mesterszakos hallgatója; figyelme az alapítvány révén fordult Ordass Lajos élete és munkássága felé. A hallgató az alapszakos szakdolgozatát is Ordass 1957-es minneapolisi útjáról írta; a püspök a Lutheránus Világszövetség harmadik világgyűlésén vett részt.

E témát Isó Gergely a tudományos diákköri konferenciára készült dolgozatában kibővítette a kommunista államhatalom és az egyház viszonyának alakulásával. A jövőben is ezzel kíván foglalkozni, mivel Ordass nemrég előkerült naplója mint történelmi forrásanyag szinte még teljesen feltáratlan, illetve kiaknázatlan.

A hányatott sorsú napló története is megérne egy külön tanulmányt: a püspök már lelkészi pályája kezdetétől feljegyezte gondolatait és szolgálatának történéseit, de ezek a dokumentumok csak 1948-tól maradtak fenn, a korábbiakat az Államvédelmi Hatóság elkobozta az Ordass ellen folytatott koncepciós persorán. Az 1948-as naplójegyzetek csodával határos módon menekültek meg: a házkutató pribékek egyszerűen nem találtak rá az egyik fiókban elrejtett füzetre.

A börtönben töltött időszak után Ordass csak 1956 novemberében – állami és egyházi rehabilitációját követően – folytathatta a napló- írást 1957 elejéig. Miután ismét eltávolították püspöki tisztéből, újabb hosszú szünet következett, majd 1963-tól írta tovább haláláig. Ordass végrendelete szerint meg kellett volna semmisíteni a jegyzeteket, ám veje, ifj. Dedinszky Gyula mátrai szolgálati helyén elrejtette őket a padláson.

A napló a kilencvenes években a Zászkaliczky család tulajdonába került, az Ordass Lajos Alapítvány pedig az utóbbi néhány évben digitalizálta. Büszkén rögzíthetjük, hogy az Evangélikus Élet is hozzájárult a díjnyertes dolgozat megszületéséhez, ugyanis a felhasznált irodalomban szerepel lapunk 1956. november 4-ei száma, valamint az 1957-es minneapolisi világgyűlésről szóló tudósítások, elsősorban Keken András tollából.