A Hirschné Zsuzsa – a szülői munkaközösség elnöke – vezette stáb már a tanév elején turbóüzemmódba kapcsolt, így a jól szervezett marketing eredményeként több száz szülő vett jegyet a február 14-i vacsorás-táncos rendezvényre. 

Vajon miért jöttek el a szokottnál sokkal többen a sportcsarnokban tartott bálra? Bizonyára mert hittek azoknak a szülőknek és pedagógusoknak, akik szerveztek, a második évfolyamnak tánckoreográfiát tanítottak be, terítettek, dekoráltak és hívogattak. Néhány anyukának még arra is volt ereje, hogy éjfél felé fergeteges táncprodukciót mutasson be. 

Miről is szóltak ezek a koreográfiák? Hihetetlen, de a gyerekeké is a szerelemről, szeretetről, párkapcsolatról és a vidámságról.

Gondolta volna valaki, hogy a ’60-as, ’70-es évek anno vitatott dalai mára „oktatási anyaggá” válnak? Ugye, nem…

A bál hajnalig tartott; a nyereséget a szellemileg és lelkileg rászoruló gyerekek fejlesztésére fordítják.