Előadások, beszélgetések, bizonyságtételek voltak, sok sportolással és zenetanulási lehetőséggel. Esténként különböző keresztény könnyűzenei csapatok szolgáltak az evangelizációs igehirdetések mellett.

A táborról napi képes összefoglalókat láthatunk a Facebookon ITT.

A tábor végén Deák László lelkész küldött beszámolót:

Tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a...... na ne, nem kezdődhet ilyen sablonosan egy koránt sem sablonos táborról szóló beszámoló!

Kezdjük újra: „Laci, legyen a tábor neve „TAPS TÁBOR”, mondta nekem Lázárné Skorka Katalin lelkésznő a tábor második napján. Találó és szellemes volt az ötlet, hiszen éppen ez jellemezte legjobban a Bonyhádon megrendezett konfirmandus és ifjúsági tábort.

Honnan-e név?

Magától értetődik: a táborban újra és újra spontán módon felcsendülő tapsolásból! A taps az esti zenei szolgálatokból indult ki, ahol a Doulos, a Large Room és a M.Is.K.A zenekarok zenében tettek bizonyságot hitükről és az Isten szeretetéről. A dalok közben és végén zúgott a taps, éppen egy olyan kamasz korosztálynak köszönhetően, akik sokszor zárkózottak, zavarban vannak, nehezen nyílnak meg mások előtt. Aztán a taps átterjedt más alkalmakra is, egy – egy szép gól, jól sikerült beszélgetés, izgalmas számháború után is itt – ott lehetett tapsolást hallani.

A tábor kezdetén még nagyon idegennek tűnt minden és mindenki, hiszen 14 gyülekezetből 70 fiatal jött el, akik alig ismerték egymást. Aztán lassan-lassan leomlottak a falak, épültek a kapcsolatok, a barátságok, s a fiatalok egyre többet hallottak Isten csodálatos munkájáról.

Isten munkája és szeretete sokféleképpen jött közel a fiatalokhoz: Melissa Karges amerikai misszionárius-tanár mellett Bakay Péter lelkész beszélt az életéről és a romák között végzett szolgálatáról.

Isten jelenlétét éltük át a zenében is: Fűke Szabolcs és Szemerei Benjamin vezetésével szólt az ének, s közben a kenyér helyett a hangszerek szaporodtak meg: Egyre több fuvola, gitár, szaxofon került elő a fiataloktól s a záró istentiszteleten már egy tizenegy fős csapat dicsőítette zenével az Istent.

Szólt a taps a – Kamráth Tamás és Deák Dániel által szervezett – rengeteg játék és sportesemény közben is. (Különösen zúgott a taps a záró este éjjelén megrendezett vezetők – fiatalok focimeccs alatt.)

Beszédesek voltak a taps közbeni csendes órák is, a meghitt egyéni vagy csoportos beszélgetések vagy a záró istentisztelet szépsége és méltósága, Aradi András igehirdetésével.

S ami a legjobb: szerveztem, vezettem, átéltem a tábort, így tudom, hogy Kinek szólt igazán a taps: Oda fel az Istennek, akinek a tábort és mindent köszönhetünk!