E jeles alkalom annyira fontos volt a gyülekezetnek, hogy közel 100-an eljöttek hálát adni Istennek azért, hogy e napig kegyelmesen megtartotta őket. A kezdő liturgiát Hegedüs Attila principális és Varga Tamás beosztott lelkész végezte.

Az igét Szemerei János Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette a 126. zsoltár szavaival. A püspök prédikációjában párhuzamot vont a zsoltáros szavaival és a gyülekezet életével, azaz, hogy annyi viszontagság után Isten hatalmas dolgot tett a rábaszentandrásaikkal, ugyanis Isten igéjét és az ő evangéliumát szabadon hallgathatták és hitüket korlátozás nélkül gyakorolhatták. Az emberek annyira megörültek ennek, hogy nem tudtak várni a templom megépüléséig, hanem alkalmaikat Gáncs József és Gáncs Mihály házának a pajtájában tartották.

Az igehirdetés után úrvacsoraosztásra került sor, amivel minden gyülekezeti tag élt. Az istentiszteletet követően előadást tartott Tóth Károly takácsi lelkész az 1780-as évekről, és az azt megelőző korról., majd a jelenlévők megkoszorúzták az első istentisztelet helyszínéről tudtul adó táblát.

A püspök zárásképpen megjegyezte, milyen szép az, hogy a gyülekezet nem a templom megépülését ünnepli, hanem Isten igéjének szabad hirdetését, és hitük szabad gyakorlásának lehetőségét.